| | A föl-földobott kő . Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. . Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbusong s lehull a porba, Amelyből vétetett. . Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. . Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomoruan magyar. . Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan, Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök. . És, jaj, hiába mindenha szándék, Százszor földobnál, én visszaszállnék, Százszor is, végül is. |