A FÜREDI ANNABÁLON...
.
.
| A füredi Anna bálon szól a zene szó Lesz is ottan dínom-dánom, szép muzsika szó Ketten ültünk egy asztalnál, ő és én magam Nem is szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szavam Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány Megkérdezte: Mi a nótád édes kicsi lány? De a kislány halkan csendben csak ennyit felelt: Nincsen nótám és a nótát nem is szeretem. Akinek nótája nincsen annak szíve sincs Ha nem hiszel a nótában szívedbe tekints Lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod És ahol majd senki se lát, meg is siratod Egyszer aztán hallottunk egy igen nagy csodát: Gazdag úrfi vette el az édes kicsi lányt Fehér kocsi várta őket a templom előtt Nem is láttak a faluban ilyen esküvőt. Kilenc szobás palotába vitték az új párt, Körülöttük a sok szolga lábujjhegyen járt, De a kislány így sem boldog, könnyes a szeme, Mert a kertből felhangzik az ismerős zene: Akinek nótája nincsen... Messze földre mentem én, hogy elfeledjem őt Búcsúzóul megállok a fogadó előtt Benézek és mit látok a tomboló tanyán? Az édes kislány játszotta egy kopott zongorán: Akinek nótája nincsen... | ||
| Zerkovitz Béla |
.
