A Két Paraszt
Mese
.
Élt egyszer Seholnincsfalván két dolgos röghözkötött parasztember. Fiatal markos legények voltak, tele reménnyel, bizodalommal. Vágyuk annyi volt, hogy a földjük terméséből és szerény gazdaságuk jövedelméből tisztességesen, úri módon megéljenek. Egyikük a falu innenső felén, míg másikuk a túlfelén lakott, a földjük is ugyanígy a falu két szélén volt, de merőben ellentétes irányban. Épp ezért sokszor keresztezték egymás útját, meg-megálltak a falu közepén a kocsmában egy, egy féldecire vagy harmatos kisfröccsre. Hatalmas murikat szoktak csapni, ha kedvezett az időjárás és jó volt a termés.
Nem panaszkodhattak, mert ez egy jó darabig így is volt. Ők ráéreztek mindig, hogy mit érdemes termelni, milyen terményt lehet jól értékesíteni a piacon. Legutóbb tengerit és cikóriát termeltek. Nagyon bejött nekik, nem volt gond az értékesítéssel, inkább még többet is kaptak érte a tervezettnél. Akkor kezdtek gyülekezni fejük felett a viharfelhők, mikor már lettek irigyeik annak láttán, milyen jól megy a soruk. Szövetkezett ellenük a többi szántóvető ember és ugyanazt vetették mint ők, csak arra nem számítottak, hogy így túltermelés lesz. Negyedannyi árért kellett elpatymakolniuk a terményből már amit eltudtak a többi ment veszendőbe vagy feletették az állatokkal. Régebben jóléltek, volt mit aprítani a tejbe, mostanság pedig lekonyult bajusszal ríttak és jajgattak, vége lett a mulatós időszaknak. Szinte évről évre ismétlődött ugyanez a tendencia, vethettek krumplit, árpát, zabos bükkönyt, esetleg szarvaskerepet, ha a megátalkodott vetélytársak is azzal próbálkoztak. Ezenkívül még sújtotta őket a mostoha időjárás, jégverés vihar és árvíz. Így sajnos senkinek sem jött be a számítás, mindenki a másikat hibáztatta és egymás ellen áskálódtak.
Búslakodtak is nagyon a parasztjaink, hogy mitévők legyenek, mikor a kricsniben a tizedik kisfröccs után egyikük fejéből isteni szikra pattant ki. - Te, komám, én nagyon szeretem a paraszt életet, de most már valamit változtatnunk kell, mert a sors ellenünk fordult. Hát mit szólnál hozzá, ha mi is más felé próbálkoznánk. lépjünk fel a világot jelentő deszkákra. Hiszen benned is szunnyad kreatívitás, csak ritkán buggyan elő. És most előbuggyant, mind a ketten egyre gondoltak. Azon voltak, hogy többet ne kelljen a bajszukat rágni, holmi apró cseprő dolgokon. Ők ebben a minutumban egy hullámhosszra vergődtek, azt meglovagolva ellódultak különös álmuk megvalósítása terén. Többet nem vetnek és aratnak, se búzát, se árpát, se lencsét. Másként fogják learatni a babért. Másnap eladták mindenüket, ökreiket hangszerekre cserélték és még aznap megcsinálták a Lencsi lányt.
.
Joepapes
.
*************************************
.
