A HIÁNYZÓ LÁNCSZEM
Nézegettem blog oldalak és szolgáltatók között. Röviden a tapasztalataimról. A blogolt megfelelőnek tartom könnyű szerkeszthetősége végett, ahol nem okoz porblémát a kép és videó behelyezése. Próbálkoztam a Thesecret.hu - a vonzás törvénye oldalon, ahol elkezdtem a nagypapa történeteimet, de bonyolult szerkeszthetősége miatt elég nehézen ment. Itt a blogolon is elindítottam, végül is ppont beszólása miatt abbahagytam. Azóta nem írok a családról. Én őt vén szipirtyónak, vagy haragos anyósnak képzeltem eddig, de most megjelent microby képében, szebbik arcát mutatva. Épp ezért lehetségesnek tartom a történetek folytatását, magamról, a fiamról, sőt a mama is fog diktálni.Nem csak ez az indokom, hanem az, hogy a titok blogoldalon csodával szembesülhettem. Oda eddig képet nem tudtam feltölteni gyenge számítógépes tudásom miatt, most legutóbbi fellépésem után megállt bennem az ütő. A csoda a létra csúcsán című bejegyzésem nem is akármilyen festménnyel gazdagodott. Égig érő létrán a mester csíkosra festi az eget.
A csodát azt hiszem Vilinek köszönhetem, csakis ő lehetett a hiányzó láncszem, mert ahogy rámtalált, már a kommentjében éreztem itt valami felfoghatatlan fog történni. Íme a kommentje:
Gratulalok Joe mester!
Lehet hogy az acs szakmaban kezdo vagy, viszont igazi mestere vagy a szavaknak!:)))
Csodalatos amit leirsz, es ahogy megfogalmazod ezt az apro hetkoznapi csodat, szinte erezni lehet a melegseget ami a soraid kozul arad:))))
Igaz hogy szamomra nem teljesen vilagos, hogy ez a kis tortenet alom-e vagy megtortent, ennek ellenere jo volt olvasni es aterezni. Koszonom, es kivanom hogy ehhez hasonlo csodacskak tegyek szinesebbe mindannyiunk napjait!
Remelem meg olvashatunk toled!
'
Csoda
Köszönöm Vili a gratulációdat!
Ide ritkán írok, mert nehéznek találom a blogszerkesztést, pl. még képet nem is raktam fel.
http://joebacsi.blogol.hu/read oldalon minden nap teszek fel valami érdekességet.
Helló!
Csoda a létra csúcsán
v, 01/03/2010 - 21:16 — joepapes
Letelik hamarosan a "jóvilág", holnap már újra kezdődnek a dolgos hétköznapok. Valahogy nem fűlik hozzá a fogam, de ha nem lesz megrendelés remélem a főnököm felhív, hogy maradjak még otthon kicsit sziesztázni. Most két hétig egyáltalán eszembe sem volt a munkahelyem, még csak nem is álmodtam róla, pedig voltak olyan időszakaim mikor rengeteget dolgoztam, emelgettem éjszakánként az álomvilágban. Éjjel újra vissza jött a munkakedvem, kivételesen most nem gépészként, hanem teljesen más munkaterületen tettem próbára magam. ....
'
Ez a kép csak Vili belépése után keletkezett. EZ EGY IGAZI CSODA. Az első ebben az évben.
