
.

.
.
.


.
.
.
Daruval emelték a magasba Sopronban egy markológépet, majd azzal kezdték bontani a Somfalvi úti erőmű egyik kéményét. A kisalfold.hu-n megjelent olvasói fotókon és videókon még a munkás is látszik, aki a munkagépet kezelte, a munkavédelmi felügyelőség leállítatta a "nagyon orosz" technikát, a bontást kivitelező cég pedig azt nyilaktozta, hogy próbaképp emelték fel a gépet.
|
|
Fotó: Csizmazia Gergő
.
.
Az időjárás, a júniusi esős, hideg napok miatt a fehér kisgólyákból több elpusztult. Ezért sok gólya az első fészekalj pusztulása után pótköltésbe kezdett. Ez a megcsúszott költés azt eredményezte, hogy a fiókák túl fiatalok ahhoz, hogy a szülőkkel útra keltek volna.
.
Forrás: Vas Népe
.
.
Először láttak el Magyarországon két fiatal fehér gólyát műholdas nyomkövetővel, így nyomon követhetik a gólyák pontos vándorlási útvonalát a szakemberek. Az Ecoritas Egyesület irányította projektet az Európai Unió is támogatja, többek közt azzal, hogy a középfeszültségű elektromos szabadvezetékek "madárgyilkos" tartóoszlopait barátibbá tegyék, uniós pénzből azokat - és szerelvényeiket - megfelelően szigeteljék - olvasható a gilice.hu weboldalon, ahol műhopldas térkép segítségével láthatjuk, hogy melyik Apaj és Ipoly merre repül.
.
Apaj a Kiskunságban nevelkedet természetes körülmények között, augusztus elején kezdte meg vonulását. - képek: gilice.hu
.
Ipoly embernél nevelkedett, július végén röpdébe került, hogy visszaszoktassák a természetes életéhez, majd augusztus közepén ő is útra kelt. - képek: gilice.hu
.
Az alábbi képre kattintva láthatják a gólyák repülési útvonalát, pihenőhelyeit, s különböző adatokat. A szakemberek szerint a 2011-es nyarat valószínűleg Afrikában tölti a két ifjú gólya, majd valószínűleg 2012-ben jönnek haza először. Ipoly jelenleg Csád, míg Apaj Szudán közelében pihent meg.
Kattintson a képre a gólyák útvonalának megtekintéséhez!
.
.
Isten veled, hazám, bátrak hazája,
Isten veled, te völgy, ti zöld hegyek!
Gyermek-reményim a bánatim tanyája,
Isten veled, én messze elmegyek;
Ha visszatérek, boldogulva, hon,
Hadd lássam népemet virányidon!
.
Nem mint Helvétia hótakart tetői,
Nem nyúlnak oly magasra bérceid,
S tán szebbek a Provence daltelt mezői,
Mint zöld kalászt hullámzó téreid:
Virág mit ér, mit ér a bérc nekem?
Hazát kíván, hazáért ver szívem.
.
Az ég egy kincset ád minden hazának
S a nemzet híven őrzi birtokát;
Császárról szól a francia fiának,
Büszkén mutatja Róma ó falát,
Hellásznak kincse egy elomló rom:
Tiéd, hazám, egy szentelt fájdalom.
.
Hallgatva áll Rákosnak szent határa,
Ah, régen hallgat immár a magyar!
S az ősök elenyészett nyomdokára
Az esti szellő új fövényt takar;
Hallgatva áll a tér, szívünk szorul,
S egy könny beszél hazánk nagyságirul.
.
S egy könny Budáról, mely magas tetőjén
Sötéten áll, egy bús emlékezet,
Nagy sírköve hazámnak temetőjén,
S ráírva mind, mi véle elveszett;
Régen szétdönté az idő falát,
Kövén meglátni a csaták nyomát.
.
S még áll Mohács, még áll! magasbra nőnek
Az új barázdán s régi hősökön
Kalászai, erőt ad a mezőnek,
Bár rég lefolyt, a férfivér-özön.
Nincs kő határán, nincsen kunhalom,
De áll a tér s nem vész a fájdalom.
.
S nem veszhet el, míg az ezüst Dunának
Nagy tükörén egy honfiszem pihen,
S magyar lakik a parton, s a hazának
Csak egy romlatlan gyermeke leszen;
Buda-, Mohács-, Nándornál elfutó,
Tán honom könnye vagy te, nagy folyó?
.
S oh én szeretlek néma bánatodban,
Hazám, szeretlek könnyeid között,
Égőn szeretlek özvegy-fátyolodban,
Nehéz keserved melybe öltözött;
Bájlón mosolygsz, mert bár sorsod kemény,
El még a sír felett is egy remény.
.
És most isten veled, talán sokára,
Örökre tán, hazám, isten veled!
Rég eltűnt ismert bérczid kék határa,
S tovább siet vándorló gyermeked
Ha visszatérek, boldogúlva, hon,
Hadd lássam népemet virányidon!
.
Forrás: Csicsada
.
"A mi családunkban senki sem volt művész... mire tizenkét éves lettem - ki kellett venni a zárdából. Nem bírtak velem. Színésznő akartam lenni. Nagy felháborodás az úri családban (...) ", emlékezik Márkus Emília - akire most mi emlékezünk: 150 éve született, Szombathelyen.
.

Márkus Emília
.
Egyéves koromban kerültünk fel Pestre. Anyám Horváth lány volt. Horváth Anna, Horváth Boldizsárnak, az első magyar igazságügy-miniszternek a húga. Sokan jártak gyerekkoromban anyámék házába, akikre érdemes emlékezni: Vas Gereben, Czuczor, Bajza, Arany János... A mi családunkban senki sem volt művész... mire tizenkét éves lettem, ki kellett venni a zárdából. Nem bírtak velem. Színésznő akartam lenni. Nagy felháborodás az úri családban. Ilyen még nem fordult elő közöttünk , mondja Márkus Emília a visszaemlékezéseiben. Aztán azzal folytatja, hogy Bódi bátyám és István testvérem, de különösen Horváth Boldizsár nem nyugodott, hitt a tehetségemben és az erősködésére készültem fel és jelentkeztem a Színitanodában felvételre. Három verset tanultam meg könyv nélkül. Tompa: A madár fiaihoz, Gyulai: Három árva és Eötvös: A búcsú című költeményeit. El is szavaltam mind a hármat, és az egyikbe szerencsésen - belesültem. (Ez volt életem első és egyetlen kudarca.) De azért 1874-ben mégis felvettek a Színitanodába és amint végeztem, három évvel később már szerződést is kaptam a Nemzeti Színházhoz, amelynek akkor Szigligeti, majd Paulay Ede volt az igazgatója. (Márkus Emília emlékidézése 1942-ből.)
.
Forrás: Vas Népe
.
Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanitottalak?! Vagy ha elmult s többé vissza nem jő A vig ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek! .
Nagy vihar volt. Feldult berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad: S ti hallgattok? elkészültök innen? Itt hagynátok bús anyátokat?! Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek... Puszta bár, az otthonos vidéknek, Fiaim, csak énekeljetek! .
Hozzatok dalt emlékül, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirúl; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld ujra felvirúl. Dalotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek; A jelennek búját édesitvén: Fiaim, csak énekeljetek! .
A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyü szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél összevissza tépte: Ugy tennétek, mint az emberek? Itt hagynátok, idegent cserélve...? - Fiaim, csak énekeljetek! | |
| ............................. |
.
Nagyon jól sikerült az Esztergom-Búbánatvölgybeli kora őszi nyaralásunk. A szálloda szolgáltatásait messzemenőkig kihasználtuk, napjában többször lubickoltunk az élményfürdőben és a jakuzziban, kipróbáltuk a gőzfürdőt, a finnszaunát, illat és aromaterápiás szaunát. Nagyon jót tett nekem a sóbarlangszauna aminek az oldala himalájai sótéglákból volt kirakva. Amit nem próbáltunk ki az a szobai hűtőben lévő italkínálat. Mivel az időjárás is kegyes volt hozzánk többször benéztünk a városba és megcsodáltuk Esztergom szépségeit.
Legnagyobb élményem, hogy megismerhettem Vonka Viktort aki az esztergomi bazilika oldalánál középkori királyi udvari zenész ruhába volt öltözve és furulyajátékával szórakoztatta a hallgatóságot. Gyönyörűen játszott két furulyán régi slágereket, filmzenéket. Kérésemre eljátszotta az Örömódát, de nem akárhogyan, hanem Európában egyedülálló módon; három furulyával.
.

Esztergomi dedikált képeslapot kaptam ajándékba Tőle, ezt írta a hátuljára:
.
.
.
.

Itt pedig eljátszottuk a Keresztapa című film betétdalát
.
.
.
.

.
..



Bazilika orgonája
.
.
.
.

.
.
.
/Zeneszöveg/
.