Google doodle - 540 éve született Kopernikusz
.
.
A Google most szerényen magát is a középpontba helyezi, de azért jó, ha tudjuk, továbbra is a Nap körül keringünk!
.
.
*****************************************
.
.
.
.
.
*****************************************
.
2003 augusztus
„KEDVES FŐTISZTELENDŐ ÚR”
Lőcsei Péter
.
Weöres Sándor levelei Székely Lászlóhoz
.
Weöres Sándor szombathelyi középiskolásként a húszas évek második felében kiváló tanárokkal, hitoktatókkal, papköltőkkel, a város kulturális életének szervezőivel került kapcsolatba. Ők voltak verseinek első felnőtt értékelői, és rövid időn belül ők lettek első bizalmasai. Amit szüleivel, diáktársaival nem oszthatott meg, nekik elmondhatta, leírhatta. Az iskolai botladozások mellett vallhatott költői, írói terveiről, később pedig leendő köteteiről. Az 1928/29-es tanév során Pável Ágoston kosztos diákja volt. Bensőséges kapcsolatukat versek, levelek, könyvismertetések, dedikált kötetek és fotók dokumentálják. Osztályfőnökének, dr. Kardeván Károlynak a hozzá írott meleg hangú levelét a Vas Megyei Levéltár őrzi. Géfin Gyula szombathelyi teológiatanárral, egyháztörténésszel pécsi egyetemi évei idején is tartotta a kapcsolatot. A vasi megyeszékhelyen ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot Bárdosi Németh Jánossal és Székely Lászlóval.
A matuzsálemi kort megélő Székely László (1894–1991) szemináriumi prefektus, teológiai tanár, papköltő, műfordító 1928-tól 1932-ig a Szombathelyen működő Faludi Ferenc Irodalmi Társaság elnöke volt. A húszas évektől sorra láttak napvilágot verseskötetei (Orgona, Miskolcz, 1921; A szirtnek álma van, Szombathely, 1929; A parton ülők panasza, Szombathely, 1932; És a mi lelkünk nyughatatlan, Szombathely, 1934; Sziromeső, Szombathely, 1937), prózakötetei (Táltoslovak hátán, Szombathely, 1929; Felhők felett, Budapest, 1934) és fordításai, átdolgozásai (Énekek éneke, Rákospalota, 1935; Jób könyve, Budapest, 1943). Versei, könyvismertetései elsősorban a helyi folyóiratokban és újságokban (Vasi Szemle, Irott Kő, Vasvármegye, Hír, Nyugatmagyarország) jelentek meg. Székely fontos szerepet töltött be a város irodalmi életének szervezésében. Elnöksége alatt a Faludi Társaság számos országos hírű vendéget fogadott, emellett a helyi fiatal írók, költők bemutatásáról is gondoskodott. Székely László 1928 őszén vagy 1929 első hónapjaiban találkozott először az iskolai önképzőkörben már rangot szerző Weöres Sándorral. Ennek hozzávetőleges idejéről Weöres levelének egyik megjegyzése tanúskodik: „…ami a »Dunántúl«-ban megjelent »Valaki meghalt« címü versemet illeti, ezt ötödikes koromban írtam, hát előbb mint mióta Főtisztelendő Úr ismer engem” (1929. XII. 4.).
1929. március 10-én a Vasvármegye című szombathelyi újság közölte Budakeszi W. Sándor versét, Az égi vándor-t. (A költemény az Egybegyűjtött írások-ban nem szerepel.)
.
AZ ÉGI VÁNDOR
.
A Hold az égen vörösen úszik.
Lefelé kúszik
A lég tetején.
.
Ablakomon át nézem, nézem…
Ó! tudom, hogy soha el nem érem
s a szellő oda fel sohsem ér…
.
Felette, alatta felhőgomoly,
ajkán a dermedt, fagyos mosoly:
felhő-váz tetején halálkoponya.
.
Holt gömb a tudósnak, költőnek arany
bárka, melyben a boldogság suhan
ott, hova az ember fel nem ér soha.
.
Ki tudja, mióta? ki tudja, hova?
úszik az égnek régi vándora
s a szél, amire felérne, elül.
.
Elérhetetlen magas honában
unottan úszik az éjszakában
örökre – egyedül.
.
A vers alatt ez a megjegyzés olvasható: „A szerző a szombathelyi főreáliskola VI. osztályú tanulója. Székely László dr. a Kultúregyesület mai irodalmi délutánján a fiatal vasi költő-tehetségekről tartandó előadásában róla is megemlékezik, mint a vasi irodalom egyik értékes ígéretéről.” (1929. március 10. 4. o.)
A következő időszakban újabb versek láttak napvilágot az ifjú költőtől, műveit pedig a „Kultúregyesületben” is többször méltatták. 1929. március 15-én a Vasvármegyében Budakeszi Weörös Sándor aláírással jelent meg a Himfy-strófák című verse (5. o.). Az itt közölt öt versszakból a Hideg van című kötetben csak a 2. és a 4. szakasz szerepelt; az Egybegyűjtött írások-ban hosszabb szövegváltozata található.
1929. március 31-én Weörös Sándor aláírással szerepelt A Percvonat című költeménye (5. o.). Ez korábban Karácsony Sándor lapjában (Az Erő, 1928. szeptember, 7. o.) jelent meg. Tudomásom szerint később egyik Weöres-kötetbe sem került be.
.
A PERCVONAT
.
Körül az ég, a lila ég,
robog, robog a Percvonat.
Kereke tüz, kereke láng,
kereke vad.
És – róla leszállni nem szabad.
.
Ég a kazán, a tüzkazán,
rakja a Fütő szüntelen.
Körül a lég oly mozdulatlan –
Körül oly néma a nagy ég
a Rejtelem.
.
És száll a füst, fekete füst,
egy szörnyü kémény ontja egyre.
Ég a kazán, a tűzkazán
és tünik a füst
a Végtelenbe.
.
És ég a tüz, lobog a tűz,
robog a Percvonat előre, tova.
Száll a füst – de ég a parázs!
– Repül a Percek örök vonata
előre, a ködbe… Ki tudja, hova?
.
A Veríték Budakeszi Weöres Sándor írásaként szerepelt a Vasvármegye 1929. április 16-i számában (3. o.). A Hideg van című kötetben helyesírási változata olvasható.
A következő évben már Weöres Sándor aláírásával jelent meg a Kip-kop: a vér című verse (Vasvármegye, 1930. január 1. 9. o.). Későbbi kiadásáról nincs tudomásom.
.
KIP-KOP: A VÉR
.
Hajtsd ide fejed. – A vérem: érzed?…
a szivem: hallod? – Zúgva, zihálva
(kip-kop), kip-kop), hogy siet az élet…
.
Ó forró tenger! Rab tüzek árja!
Ó, déli rónák tikadt zenéje,
örök folyamok égő danája…
.
Örök folyamok nagy dereglyése
szivem… Hallod? (kip-kop) szakadatlan
Nem kérdi tőlem: merre? mivégre?
.
Az evezője habba csattan
dalolva dobban a tüzes árba.
Ott messze, kéken, ködbe vakoltan
.
a fekete Part már várja, várja. –
Ő megy… Locsogó habok dalolnak:
(kip-kop):… a lassu halál danája…
.
De a folyamok örökre folynak.
*
A teljes írás itt olvasható: ***HOLMI/ Weöres Sándor levelei Székely Lászlóhoz***
.
Wass Albert - Valaki tévedett. (Elbeszélések 1945-1950.)
Homo sapiens,
élt néhány ezer évet,
fölfalta önmagát.
A legújabb vízi őrület, amit semmi körülmények között nem próbálnék ki.
Bizonyára sokan vannak akik legyőzve félelmüket kipróbálják ezt az új sportot, azoknak adok egy kis ízelitőt.
.
.
.
Íme egy kedvcsináló, embert próbáló, adrenalin növelő videó a vállakozó kedvű egyéneknek:
.
T. S. Eliot küzdelme Weöres Sándorékkal
.
2013. február 08., 07:57 szerző: Ölbei Lívia forrás: Vas Népe.
A szimbolikus és valóságos centenáriumi évnyitón dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész azzal nyitja előadását, hogy Weöres Sándorról lehetetlen beszélni, őt csak olvasni lehet, ami azt jelenti, hogy ez a költészet fogalmi nyelvre nem átfordítható; vagyis vele kapcsolatban végképp értelmetlen az egyébként is hátborzongató kérdés, hogy miről szól a vers. De éppen ez az átfordíthatatlanság teszi, hogy Weöres Sándort nehéz tanítani. Miközben a kisgyerekek szeretik és értik, átélik őt: természetes módon játszanak vele, ráhagyatkoznak a ritmusra, a tündéri nyelvre. Pedig Weöres Sándor a legritkább esetben írt kifejezetten gyerekeknek: gyerekversként ismert művei nagyon is (ó, de mennyire) felnőtteknek valók, sokszor erotikus tartalmakkal telítve. És ha erotika, akkor a Psyché. A Weöres által megálmodott-megalkotott költőnő, aki a fikcióban annak a Csokonainak a kortársa, akinek versei ma alig találnak visszhangra magyarórán a tizenéveseknél. Pedig itt még meg lehet kérdezni, hogy miről szól, csak éppen ez a típusú költészet túl távoli. Ha csak ha csak nem hozzuk össze Csokonait a szép Psychével.
Beszélni nem lehet Weöresről, de kell. Ez a szép paradoxon az irodalomtanár, az irodalomtudós éltetője. Tanítani nehéz, de tanítani kell. Ahogy Fűzfa Balázs fogalmaz: érdekeltté tenni a diákokat az irodalom szeretetében. Nehéz, de lehetséges. Itt szól közbe a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában éppen Fűzfa Balázs által működtetett Élményközpontú irodalomtanítási program, amely különféle praktikákkal igyekszik eljuttatni a diákokat (a befogadót) magához a szöveghez. A legfőbb praktika fedőneve: élmény.
Dr. Fűzfa Balázs a csöngei évnyitó délutánon. Fotó: Benkő Sándor
.
Például a centenáriumi év megnyitója Csöngén, ahol a polgármesteri hivatal nagytermében rögtönzött Weöres Sándor-kiállítás várja a közönséget. Könyvek (mert olvasni kell), gyertyafény, Weöres-portré gipszből (nyilván az emlékház udvarában látható Segesdi György-szobor fejének kicsinyített másolata). Meg a Nyugat folyóirat néhány példánya, Rozmán László a délután másik előadója gyűjteményéből. Óvatosan meggyújtja a gyertyát, mutatja az egyik Nyugat-példányt: 1932. december 16-án jelent meg, ez volt a karácsonyi szám. Szerkesztik: Móricz Zsigmond és Babits Mihály. Weöres-versek is vannak benne de nem férünk hozzájuk: a példány fölvágatlan, és Rozmán László most már nem is engedi senkinek fölvágni. Íme, egy újabb ballada a költészet hatalmáról, majdnem úgy, ahogy Örkény István megírta: a telefonban nem hangzik el, a folyóirat-példányban hozzáférhetetlen a vers; de hat és létezik.
A legfőbb praktika fedőneve: élmény. Például egy látogatás a csöngei Weöres Sándor Károlyi Amy Emlékházban, ahol a fotók, dokumentumok mellett a költőházaspár személyes tárgyai (írógép, íróasztal, ágy, lámpa) is láthatók. A bejárati ajtón telefonszám: Nagy Zsuzsa szinte bármikor a vendégek rendelkezésére áll. Amíg a Weöres Sándor és Károlyi Amy örökségének ápolására létrehozott csöngei alapítvány kuratóriuma összeül, Varga Richárddal és Rozmán Kristóffal verssel-gitárral léptek föl az évnyitó eseményen körülnézünk. Bámuljuk Weöres Sándor gyönyörű édesanyját és a kollégák dedikációit: Radnóti Miklós. Nemes Nagy Ágnes. T. S. Eliot. Amint a tollas-tintás áthúzások mutatják, Eliotnak nem volt könnyű a két nevet Weöres, Károlyi lebetűznie.
(Ps.: Ha Weöres és élmény, egyszer többször föl kell ülni Fekete Ernővel a mennyekbe vágtató prolibuszra is. Aztán nézni utána, sokáig. Vagy elutazni vele.)
Ölbei Lívia
.
.
. . | Ki tudja, mi felé megyünk. . Lebegünk szakadék fölött. . Már eleget fordult úgy, . Éjjel és hajnal újra. . A csónak tudja a folyót. . Éjjel és hajnal újra.Minden óra újra húzva. Fél négy lesz tíz perc múlva, úgy ahogy mindig. Széttörve, megtisztulva, mindennap kezdjük újra. Fél négy lesz tíz perc múlva. És itt már mindig. | ||
Szövegíró: | Horváth Attila |
.
.
.
.
.
.
.
............... | Speedy Gonzales . Larala laralaralala | Valahol, messze Vadnyugaton, Szöveg: ifj Kalmár Tibor | |
.
.
.
Naplójában egyszer így elmélkedett orvosi hivatásáról:" Néhány napja a nyelvrák a borzasztó operációval, tegnap egy kisgyermek örvendetes születése, ma három hályogom volt a kórházban! Mindezekről az örömökről és kínokról a modern emberiség a klubfotelekben sherry mellett mit sem tud. És én mégsem cserélek senkivel, és ha ezerszer születnék, ezerszer mondanám Istennek az égben: Uram, hadd legyek megint orvos, de Érted, a Te dicsőségedért dolgozzam."
.
14 hónapon át tartott a betegsége dr. Batthyány–Strattmann Lászlónak. 59 évesen hólyagrákot diagnosztizáltak nála Bécsben az orvosok, meg is műtötték.Az 1930-ban készült fotón betegágyánál a feleségével és Blanka lányával látható.
.
Őt is a rák vitte el 82 éve Bécsben, egy szanatóriumban.
A honfoglalás koráig visszanyúló magyar főnemesi család sarjának családtagjai is naplóírók voltak. Ezeket a naplókat feleségéét Coreth Mária Teréziáét, gyermekeikét, Ödönét, Liliét, Blankiét és a herceg-orvos testvérének Pálffy Sándornénak, valamint sógornőjének, Lilly Corethnek a visszaemlékezését 2011-ben jelentette meg a Martinus Kiadó.
A herceg 14 hónapon át tartó betegségét, szenvedését, utolsó napjait legérzékletesebben az akkor 19-20. évében járó Blanka lánya jegyezte le naplójában. Azt is, ahogyan az egész család, beleértve a gyerekeket is, megélték a betegségét, hogy anya és apa nélkül maradtak Köpcsényben, Körmenden, mert felesége végig mellette volt.
A szülők Rómába készültek 1929 novemberének közepén, de előtte Bécsbe mentek. Ugyanis szeptember 10-én, még Belgiumban, ahol a család nyaralt, a hercegnek vérzése volt. Mindenki, ő maga is nagyon megijedt, de négy nap múlva már sokkal jobban érezte magát. Így aztán családjával együtt Brüsszelben meglátogatták az utolsó magyar királyi családot. Zita királyné három gyermekével fogadta őket audiencián.
November 14-én Bécsben a specialista tanácsára azonnal befeküdt a Löw szanatóriumba. Az 59 éves hercegnél hólyagrákot állapítottak meg. November 27-én már meg is műtötték. "Papi a narkózisban olyan szép psalmokat imádkozott, hogy az orvosokra nagy benyomást tett" - írta naplójában Batthyány Blanka. A hercegi pár nem jutott el Rómába, de XI. Piusz pápa áldását küldte a nagy betegnek.
Iszonyatos görcsök, fájdalmak között teltek a herceg napjai. Felesége mellette volt, gyermekei sűrűn látogatták. Remények és kétségbeesések között múlt az idő. Két hónap után a sebe kinyílott, aztán hol jobban lett, hol rosszabbul. Láz, görcs, fáradtság, levertség, de sok imádkozás, amikor lehet áldozás. Egy júniusi napon jó hírek: reggelire megevett egy libamájpástétomot egy egész zsemlével, még vicceket is mesélt. Azután újra fájdalmak, jajgatás, minden órában görcs. Amikor jobban volt, sok látogató jött.
Betegágyán, a rengeteg vizsgálat és orvos között nyilván gondolt arra, amit 1926-ban írt naplójába: " ...a beteg megtanít Istent egyre jobban szeretni, Istent szeretem a betegben, s a beteg többet segít nekem, mint én neki! "
Utolsó karácsonyát gyengén, rossz színben élte meg. A szanatóriumban kicsi karácsonyfa állt, de ott volt körülötte az összes gyerek.
Körmenden a kastély kápolnájában ravatalozták fel Batthyány-Strattmann Lászlót. Gyógyult betegei, szegényei hosszú sorokban vonultak el koporsója előtt, közben sokan hangosan zokogták:" Áldott lelkű jó urunk, miért mentél el?"
A herceget Németújváron (Güssing) temették el. A bécsi Császár-kripta után Ausztria második legnagyobb kriptájában, a Batthyány-családéban pihen. Ez ma már zarándokhely.
Némethy Mária
.
A források felkutatásában a Berzsenyi Dániel Könyvtár
munkatársai, valamint Mérei Tamás voltak segítségünkre.
SaFo(Savaria Fórum)
.
.
Jan Kubelík cseh hegedűművész és zeneszerző feleségével; Csáky-Széll Marianne grófnővel.
.
.
.
.
.
VASÁRNAPI ÚJSÁG.
1. SZÁM. 1900.
BUDAPEST, JANUÁR 7. (47. ÉVFOLYAM.)
.
"Kubelik olyan bámulatos hegedűs, hangszerén annyit tud, hogy az csodával határos. Néhány száz évvel ezelőtt megégették volna érte, mint boszorkányt".
Ezt irta egy bíráló a fiatal hegedűvirtuózról, s e hír megelőzvén a művészt, a budapesti közönség a legnagyobb érdeklődéssel ment első hangversenyére (deczember 18-án), a hol csakugyan igazoltnak találta a magasztalást s a legnagyobb lelkesedéssel üdvözölte a művészt. Új-év napján már a Vigadó nagy terme is kicsiny volt Kubelik közönségének; ugyanazért e hó 15-én ismét fellép, hadd hallják meg azok is, a kiknek eddigi előadásaira nem sikerült bejutniok. Kétségtelenül nagy hegedűs ez a fiatal ember, a ki a csehországi Michle községben 1880 decz. 27-én született. Virtuozitás dolgában Kubelik János ma valóban páratlan. Meg tud csinálni olyan dolgokat, a mikre más nem is gondolhat; egymástól messze eső hangokat (duodecimákat) játszik futamokban, trillázva; játszik alig elképzelhető sebességgel, egyszersmind erősen és mindig biztos, tiszta hangoztatással. Az ilyesmit csak az képes kellőleg méltányolni, aki maga is elég jól hegedűl s azonfelül, mikor Kubelik rendkívül nehéz hegedűdarabját hallja, egyszersmind maga előtt látja, szeme elé tudja képzelni a darab irott hangjegyeit is. |
Művészet dolgában, vagyis, hogy játéka csupa érzés legyen és örömet, bánatot, lelkesedést keltsen hallgatójában, az előadott mű jellem-zetesebb részeit valóban jellemzeteseknek tüntetve föl, de a kevésbbé lényeges részleteken sem suhanva át, hanem azokat is őket megillető módon értékesítve: ebben a tekintetben még nem kész művész, de tüneményes virtuozitásával egy csapásra meghódította a budapesti közönséget.
Kubelik, mielőtt külföldi körútjára indulna, hazánk több vidéki városában is fog hangversenyezni.
.
.
VASÁRNAPI ÚJSÁG.
10. SZ. 1914. (61. ÉVFOLYAM.) BUDAPEST, MÁRCZIUS 8.
Szerkesztőségi iroda : IV. Vármegye-utcza 11.
Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utcza 4.
SZERKESZTŐ
H O I T S Y P Á L.
Egyes szám ára 40 fillér
Künn a bárány, benn a farkas. A Kubelik-házaspár Amerikába való elutazása előtt készült ez a legújabb fotográfia, melyet a napokban a család budapesti rokonaihoz is elküldöttek. Együtt van az egész család, az apa a farkas, az anya a bárány, a hogy a játékban szokás és körös-körül a gyermekek: Annié, Marianne, Hanna, Tatja és Klára. Kubelik Jan és felesége Széll Marianne márczius hó 26 án különben visszatérnek Európába s megérkezésük után nemsokára Magyarországra is ellátogatnak. Elutazásuk előtt még egy hazafias tervet valósítanak meg New-Yorkban, a hol az első amerikai magyar kórház javára nagyszabású hangversenyt rendeznek, melynek összes jövedelme a létesítendő magyar kórház alapját fogja gyarapítani.
.
.
http://wangfolyo.blogspot.hu/2011/01/valcer.html
.