A hegedûmûvész és „Odysseiája”
.
„1929 telének egyik reggelén „egy néger lépkedett be a vasúti étterembe. Letelepedett a hatalmas ládák mellé és ki nem eresztve kezébôl egy fekete hegedütokot, csendes szótlansággal meghuzódott a sarokban. Kisvártatva két elegáns úr is betelepedett a resti egyik asztalához és szemmellátható izgalommal tárgyalt valamit. Különösen a kisebbik úr, aki müvészhajat hordott, volt nagyon ideges” – kezdte roppant ízletes szavakkal tudósítását a Vasvármegye szerzôje, és a késôbbiekben sem okozott csalódást olvasóinak:
„A vasúti étterem mozgékony vezetôje, Nagy Béla hamar megtalálta az összefüggést a néger szolga és a két úr között. Némi ügyes forgolódás a böröndök körül pedig meggyôzte arról, hogy elôkelô vendégei vannak. Az egyik, a világ minden részének szállodai cimkéivel teleragsztott böröndön ugyanis névjegy lógott: Jean Kubelik.” Akkoriban ez a név sokat jelentett a kultúra iránt érdeklôdôk körében, és a vasúti étterem tulajdonosa szerint már nem lehetett kétséges: „A hegedü Carusoja ült az asztalnál!”
„A vasúti étterem mozgékony vezetôje, Nagy Béla hamar megtalálta az összefüggést a néger szolga és a két úr között. Némi ügyes forgolódás a böröndök körül pedig meggyôzte arról, hogy elôkelô vendégei vannak. Az egyik, a világ minden részének szállodai cimkéivel teleragsztott böröndön ugyanis névjegy lógott: Jean Kubelik.” Akkoriban ez a név sokat jelentett a kultúra iránt érdeklôdôk körében, és a vasúti étterem tulajdonosa szerint már nem lehetett kétséges: „A hegedü Carusoja ült az asztalnál!”
„Nagy Béla azonnal az udvarlására sietett a zenefejedelemnek, aki csodálkozva vette tudomásul, hogy felismerték. Majd kétségbeesve panaszolta el, hogy mily malôr érte.” Vonattal érkezett ugyanis Zágrábból, ám a járat két órát késett, így a híres hegedûmûvész lekéste a prágai csatlakozást.
„Nekem ma okvetlenül Prágában kell lennem, mert másképp csak holnap este 8-kor lehetek ott. Kilenckor pedig hangversenyem van és én még sohasem tettem meg, hogy megérkezés után nekiálltam volna hegedülni. Azt én nem tudom” – panaszolta a resti tulajdonosának, aki ezt hallva rögtön intézkedni kezdett. Pár perccel késôbb el is intézett egy fuvart a mesternek, aki ezt hallván felugrott a helyérôl és megölelgette a jó hír hozóját.
„Nagyszerü. Tudtam én, hogy a magyarok mindent meg tudnak csinálni. Nincs is olyan hely a világon, ahol annyira szeretek tartózkodni, mint Magyarországon… Büszke vagyok rá, hogy félig én is magyar vagyok” – ujjongott Kubelik, majd „élénken érdeklôdött Szombathely iránt, ahol ezelôtt 28 évvel adott egy koncertet a Sabáriában. (A város egyik elsô világhírû vendégmûvésze ugyanis 1900 áprilisában valóban Jan Kubelik cseh hegedûmûvész volt.) Ezután titkára és Nagy Béla kiséretében megtekintette a várost. „Ebédjét a vasúti étteremben fogyasztotta el. Kifejezett kivánságára töltött káposztát és pörköltet készitettek számára.” S a hegedûmûvész, mint egy kisgyermek, ujjongott a magyaros étkek láttán, s talán ettôl, talán nem, de mesélô kedve támadt.
„Utoljára nyolc hónappal ezelôtt voltam Magyarországon. Onnan indultam hangversenykörutra. Most Prágába megyek, ahol a családommal találkozom. Tudja, hogy a feleségem magyar leány: Széll Mariann. Van két fiam és öt leányom. Kettô közülük hegedümüvész... Hanem ezt a napot sohasem fogom elfelejteni. És eljövök egyszer játszani Szombathelyre. Most ugyan Angliába, aztán Ausztráliába utazom, de 1931-ben, ha Budapesten lesz egy estém, akkor ide is eljövök…” – mondta örömtôl lelkesedve a mester, s minden bizonnyal komolyan is gondolta ígéretét, ám az élet úgy hozta, hogy mégsem tért vissza többé Szombathelyre. Délután elutazott. Itt létérôl csak az étterem falán lógó bekeretezett írás árulkodott, melyen ez állt: „Emlékezésül Odysseiámra…”, s mellette néhány ütem az egyik híres kompozíciójából.
„Utoljára nyolc hónappal ezelôtt voltam Magyarországon. Onnan indultam hangversenykörutra. Most Prágába megyek, ahol a családommal találkozom. Tudja, hogy a feleségem magyar leány: Széll Mariann. Van két fiam és öt leányom. Kettô közülük hegedümüvész... Hanem ezt a napot sohasem fogom elfelejteni. És eljövök egyszer játszani Szombathelyre. Most ugyan Angliába, aztán Ausztráliába utazom, de 1931-ben, ha Budapesten lesz egy estém, akkor ide is eljövök…” – mondta örömtôl lelkesedve a mester, s minden bizonnyal komolyan is gondolta ígéretét, ám az élet úgy hozta, hogy mégsem tért vissza többé Szombathelyre. Délután elutazott. Itt létérôl csak az étterem falán lógó bekeretezett írás árulkodott, melyen ez állt: „Emlékezésül Odysseiámra…”, s mellette néhány ütem az egyik híres kompozíciójából.
Szabó Zoé
A források felkutatásában a Berzsenyi Dániel Könyvtár
munkatársai, valamint Mérei Tamás voltak segítségünkre.
SaFo(Savaria Fórum)
.
.
Jan Kubelík cseh hegedűművész és zeneszerző feleségével; Csáky-Széll Marianne grófnővel.
.
