" Beteg a tél. Nagyon beteg. Olyan, mint az öregember: reszkető,könnyen síró, messze néző.
Búcsúzik a tél.
Nappal már alig látni.Csak éjjel jár,mint a beteg, aki a nappalt átalussza,de a sötétben papucsot húz, és elmotoszkál a szobában, hogy ne legyen olyan hangos az óra, és ne legyen olyan rettenetesen mély a csend.
Olyan a tél, mint a haldokló, akinek várnak a halálára. A rokonság összenéz, és a szemekben ez van: végrendelet nincs, minden a miénk...
A tél tudja ezt és búcsúzik. De csak éjjel. Öregesen járja az erdőt, és megsimogatja a fákat, melyek most ébredeznek:
-Nono, kis fák,miért borzongtok? Nem voltam szigorú hozzátok, ezt emlékbe hagyom...
-És keze nyomán dér hull a fákra, melyet reggel leráznak magukról. Nem kell az öregember ajándéka senkinek.
A fagyzugokban, északi dombtetőkön ott hevernek régi hórongyai. Piszkosan, tépetten. Nem mos, nem varr az öregemberre senki. Minek? Úgyis meghal... Mindenki tudja.
Tudja a nap, tudja a szél, és tudják a felhők, akik szolgái voltak, és most széthordják utolsó rongyait, és komiszkodnak az öreggel, akár az emberek. Talán ők is tudják, hogy: kidőlt keresztfának senki nem köszön."

Fekete István

'

"KÖVETJÜK ISTEN STRATÉGIÁJÁT�"

Beszélgetés Mátis Andrással

FOLYTATÁS:

Naponta visszajártam egy mesés blogba, ahol mindig olvashattam szép történeteket, sőt aki késztetést érzett, meseírással örökös tag lehetett az oldalon. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a blog jelenleg nem elérhető; téli álmot alszik. Remélem nem véglegesen, arra gondoltam, hogy talán Lí előzetes bejelentés nélkül síparadicsomba utazott a családdal és hamarosan itt lesz közöttünk. Legutóbbi bejegyzésénél olvasónapló írására buzdított, s még a végén feltett egy megfejtendő rejtvényt. A kérdés így hangzott: Milyen csodával szembesült Mózes, mikor legeltette nyáját a pusztában és túl lépett a határokon?

Biztos akatam lenni a dolgomban, szaladtam le a pincébe ahol egy kettes szekrényben a könyveimet, a jegyzeteimet és az apróbb kacatokat tartom. Kis keresgélés után ráleltem az olvasónoteszomra, amibe a lakásfelújítás után nem jegyzeteltem. Megtaláltam a beírást amit nyáron a visegrádi Syvánus szálloda szobájában eszközöltem.

Hosszú utazás után, nagy csomagokkal belépve az ajtón jól esett leheveredni az ágyra, mikor észre vettem az éjjelin a vaskos könyvet. Talán valaki itt hagyhatta, megnéztem mi jó olvasnivaló lehet. A Biblia volt a könyv, nem hagyta el senki, mert a Gedeon Társaság jóvoltából került oda. A könyvjelzőnél szétnyitva elkezdtem olvasni és ezt a részt beírtam a noteszomba. Íme a szentírás azon részlete amit lejegyeztem: „Mózes pedig legeltette apósának, Jitrónak, Midján papjának juhait és terelte a nyájat a pusztaságon túl és elérkezett Isten hegyéhez, Chórebhez. És megjelent előtte az Örökkévaló angyala a tűz lángjában, egy csipkebokor közepéből. Látta, hogy a csipkebokor tűzben ég, de el nem hamvad. Akkor azt mondta Mózes: odamegyek és megnézem ezt a nagy csodát, miért nem hamvad el a csipkebokor?”

Most már biztos voltam a csoda terén. Kíváncsian forgattam a naplót, találok-e még olyan bejegyzést ami itt a blogban is megállja a helyét, az olvasóim pedig helyeslik, hogy lejegyeztem...

.

.

Szamártövisre szállt a tövismadár,
nyár végén a tüske nem böki már.
Tövis végin szerenádot fütyörész,
szerelmes csőrével csókot csücsörész.

Mikor rálel egy csipkebokor fára,
érzi sokkal szebben szól a nótája.
Még szebb dallamokat ad ki magából,
így vidítja fel magát a magányból.

A legszúrósabb bokrot keresi fel,
bökheti a tüske, a nótája szebb.
Fürdik szúrós tüskéken, élvezi,
boldog míg lelkét ki nem leheli.

Az életében csak egyszer énekel
kevésen hallják, mikor e perc jön el.
Csendülő dallama az egekig száll,
míg élünk nem feledünk; Tövismadár!

Joepapes

Joe bácsi, te arra születtél, hogy megtanulj diplomatikusan együttműködni másokkal Önuralom, önfegyelem, kedves megnyerő viselkedés, ezek a szavak jellemzőek rád. Ideális segítőtárs vagy, aki céljait legfőképpen ügyes taktikával, segítőkészsége kimutatásával érheti el. Távol áll tőled az agresszív könyöklő magatartás, mások érdekeinek sárbatiprása.

Akkor válhatsz igazán sikeres emberré, ha másoknak segítesz a gyakorlatban kivitelezni ötleteiket. Boldogságodnak egyik alapfeltétele, a békés, harmonikus környezet.

Különösen érzékeny lelkületed miatt ki nem állhatod a veszekedést, a békétlenséget. Minden ilyen helyzetet igyekszel diplomatikus magatartással elsimítani. Kellemes békés környezetben azonban csodákra vagy képes.

Szerzők: Szűcs Judit

Szűcs Antal Gábor - Várszegi Gábor