Példabeszéd
.
Nem állok nagy templomba járó hírében, de Karácsonykor és most Húsvét hétfőn ellátogattam Isten házába. A régi papunkat idős korára való tekintettel, de akarata ellenére nyugállományba küldték. Helyette egy fiatal huszon éveiben járó atyát helyeztek, aki prédikáció terén semmiben sem marad alul az idősebb, tapasztaltabb prédikátornál. Sőt a hallgatóságot lenyűgözi mai modern példabeszédekkel is. Karácsonykor annak a macskának a történetét mesélte el amely a házi Betlehemből kipaterolta a kis Jézust és elfoglalta annak szent helyét.
.
Most pedig a szentbeszédet megtoldotta a híres kötéltáncos történetével, amit most megpróbálok ide bemásolni.
.
A humorral fűszerezett igehirdetés felébresztette bennünk a kérdést vajon ismerjük-e Istent, tudjuk-e mit akar ő az életünkkel, éberek vagyunk-e vagy alszunk. Ha lelkünk alszik nem vesszük észre, hogy az Úr munkálkodik, nem halljuk ha meg akar szólítani.
Az Istenbe vetett bizalmat egy érdekes történettel szemléltette:
"Élt egy világhírű kötéltáncos, aki arra vállalkozott, hogy egy mély szakadék fölé kifeszített kötélen végigmenjen. Az emberek szorongva várták, hogy mi fog történni. Mikor épségben lejött a kötélről, lelkes éljenzés és taps fogadta. A kötéltáncos újra nekivágott az útnak, most már talicskával a kezében. Az emberek lélegzetüket visszatartva figyelték az eseményeket, mikor aztán újra épségben földet ért, viharos taps tört ki. Aztán a kötéltáncos újra megszólalt: - Most újra elindulok és valamelyikőtöket átviszem a talicskában. Ki vállalkozik rá, hogy beleül?
Döbbent csend fogadta a kérdést. Hát persze, hogy elhisszük, hogy át tudja tolni újra azt a talicskát, de hogy bele is üljünk! Akkor inkább nem hisszük el! Nem akarunk leesni és meghalni! - gondolták az emberek.
A hosszú csend után egy kisfiú kivált a tömegből, odament a kötéltáncoshoz és így szólt: — Én beleülök, a talicskába!
Mindenki elképedt. Ki lehet ez a kisfiú? Természetesen minden érvvel le akarták beszélni a veszélyes vállalkozásról, de nem sikerült. A kisfiú beleült a talicskába és elindultak. Az emberek rémülve nézték a kötelet és a kötéltáncost. Mikor sikeresen átértek, az eddigieknél sokkal nagyobb éljenzés fogadta. Az emberek egymás szavába vágva kérdezték a kisfiútól: — Hogy mertél beleülni a talicskába? Nem féltél?
A kisfiú csendesen ennyit válaszolt. — Miért féltem volna? Hiszen az édesapám ő, aki vigyáz rám!"
