Joe Bácsi képes, verses, dalos blogja

Sokszor nehéz jól dönteni, de létfontosságú dolgokban muszáj...

.

KEX EGYÜTTES

.

1968 decemberében alakult a zenekar. Az együttes frontembere és motorja Baksa-Soós János volt. A zenekar klasszikus felállásának tagja volt még Bianki Iván, Doleviczényi Miklós, Imre Attila és Kisfaludy András. Bár többnyire az Illés előzenekarának szerződtették őket, és így viszonylag sok koncertet adhattak, az átlagos közönség nem értette zenéjüket. Koncertjeikre jellemző volt az állandó improvizatív készség mind a zenében, mind a színpadi megjelenésben. A Budai Ifjúsági Parkban saját közönségük előtt felejthetetlen, performance-okkal vegyített koncertjeiken játszották progresszív zenéjüket, melyre az improvizatív hangszerjáték, az erős billentyűs hangszerelésű hangzásvilág volt jellemző. Feldolgoztak több József Attila verset is. A hivatalos zenei ízlésbe nem fért bele a Kex, egyetlen kislemezt rögzítettek (két dalt: Elszállt egy hajó a szélben/Család) és négy számukat vette fel a rádió. Baksa-Soós 1971-es kiválásával (az év őszén az NSZK-ba disszidált) gyakorlatilag megszűnt a zenekar, bár a többi tag még másfél évig próbált együtt maradni, sikertelenül.
Egy Kex-koncert szünetében lépett először színpadra Cseh Tamás is.

.

Kisjóska, Naca néni és a mankusok

.

Volt egy kis falu a Dunántúlon, Saváriától nem messze, amely helység lakóit napsütötte barna színük miatt pörkölteknek is szokták nevezni és az őseik besenyő leszármazottak voltak. Ebben a falucskában nevelkedett Kisjóska testvéreivel, szüleivel, nagyszüleivel. Mindennapos látogatójuk volt Naca néni a szomszédból. Beszaladt, ha csak annyi időre is, hogy megkérdezze hány óra, de utána legtöbbször fertály óráig mesélt, pletykálkodott. Kisjóska nagyon szerette Naca nénit, mert mindig kapott valami apróságot a kötényéből: gyümölcsöt, cukrot, süteményt. Hálából ezért Kisjóska, minden alkalommal pontosan leolvasta neki az időt a faliórán, pedig jóformán tízig is alig tudott számolni. A Naca néni pedig sűrűn jött akár a helyi járat. Csak azt nem szerette Kisjóska, ha dorgálva így szólt hozzá: - Fiam jó gyerek legyél, ne veszekedj, ne rosszalkodjatok, mert elvisz benneteket a mankus! - Már, már annyiszor hallotta ezt az intelmet, kezdte úgy vélni talán nincs is mankus.

Egyszer csak megtörtént a baj, az első komoly eset. A házuk előtti tóparton túl volt egy szederfa ültetvény, amit az Ingó bácsi telepített a selyemhernyóinak, amik az eperfa levelétől szép nagyra nőttek és bebábozódtak. A selyemgubóról, olyan hosszú, vékony selyemfonalat lehetett legombolyítani, mint ide hat-hét. Ingó bácsi megengedte, - mivel neki csak a levelek kellettek a fákról - hogy mindenki annyi szedret ehet, amennyit csak akar. Kisjóska is ott kóstolgatta a finom fehér, fekete, pirnyangós és hamvas szedret, amikor egy gyermeki csínytevés következtében egy felülről pottyanó kő üstökön kólintotta. Szivárgott a vér a fejéből, sírva fakadt, nem tudta mitévő legyen. Szerencséjére épp ott volt Naca néni, aki szedret szedett a vejlingjébe pálinkafőzés céljából. - Ne sírj Kisjóska, katonadolog, ebcsont beforr! - ezekkel a szavakkal vigasztalta. Hazavitte, a sebét kimosta, fertőtlenítette, majd bekötötte és végül egy keszkenőt kötött a fejére, amitől úgy nézett ki, mint egy kis manó. Kapott a jótevőjétől egy köcsög szedret, aki ezek után hazavezette, majd a következő intelemmel látta el. - Nagyon vigyázz Kisjóska, mert akinek háromszor törik be a feje, az meg fog halni, azt elviszik a mankusok! - Kisjóska megfogadta, hogy nagyon fog vigyázni, Őt pedig azért sem fogják elvinni a mankusok. Teltek-múltak a hónapok, Kisjóska napjában többször leolvasta a falióráról a pontos időt Naca néninek, míg el nem érkezett a hideg, csúszós, havas tél. Kisjóska sokat szánkózott és csúszkált a házuk előtti befagyott tavon. Mindig nagyon vigyázott, de egyszer megfeledkezett az intelemről, zsebre vágott kézzel lépett rá a síkos jégre, és hoppá! Megcsúszott, megbillent hátrafelé majd előre, úgy elvágódott, mint a sószsák. Egyenesen neki fejjel egy jégböceknek, amitől másodszorra tört be a feje. Ha hiszitek, ha nem Naca néni pont arra tett egy kört, mint az órán a mutató. Pontos volt, mint egy védőangyal és önzetlenül segített a bajba jutotton. Bevitte Kisjóskát a portájára, a konyhában vizet öntött a lavórba, egy kis meleg vizet is öntött hozzá a sparhelten levő fazékból és kimosta a sebét, fertőtlenítette, majd bekötötte, végül körbecsavarta a fejét egy nyaksállal. Így éppen úgy nézett ki, mint egy török basa. Kisjóska érezte, hogy mi fog következni, meg is kapta Naca nénitől a figyelmeztetést. - Fiam most már másodszor tört be a fejed, ha még egyszer előfordul, akkor jönnek a mankusok, oszt elvisznek. - Kisjóska nagyon megijedt, gatyájában volt a félsz, hitte is meg nem is, hogy ez megtörténhet. Belázasodott, egy hétig nyomta az ágyat, s végül úgy érezte, tud magára vigyázni és őt aztán nem fogják elvinni a mankusok. Telt-múlt az idő, többször is megette a tél a havat, párszor elküldte a tavasz a nyarat mígnem Kisjóska egy szép őszi napon, kisbiciklit kapott születésnapjára a szüleitől. Ők megtanították kerékpározni és mikor már jól ment a kerekezés, egészen elmerészkedett a hátsó udvarba, ahol a tyúkok és a baromfik éktelen rikácsolással biztatták szebb és kacifántosabb manőverek végrehajtására. Kisjóska boldog volt, hogy mindenki tisztelegve állt félre az útjából, megadva neki az elsőbbséget. Már olyan jól ment neki a kerekezés meg is feledkezett az intelemről. Kiszemelte magának édesapja férfi kerékpárját, ami a hidas mellé volt támasztva. Óvatosan arrébb tolta a bal lábával rálépett a pedálra, meglökte magát, majd a jobb lábát átdugta a váz alatt és elkezdte tekerni a járgányt. Repesett a lelke a boldogságtól, madarat lehetett volna vele fogatni. Egyenesen kihajtott az utcára, hogy mindenki lássa, ugyanúgy tud kerékpározni, mint a felnőttek. Most volt az a pillanat mikor egyáltalán nem gondolt az intelemre és a mankusok sem érdekelték. El-vissza kerekezett a járdán. A tópartról a békák brekegése kísérte mindaddig, míg meg nem történt a tragédia. A Naca néni kapuja nyitva volt és kirohant rajta a rakoncátlan süldő koca, nem adták meg egymásnak az elsőbbséget és összeütköztek. A koca elszaladt, a szaltózó biciklit Naca néni gyönge madár csontja fogta fel, míg Kisjóska buksiját a kapufélfa kezelte le olyannyira, hogy kicsikét ismét betörött a feje. A Kisjóskánál csak Naca néni ijedt meg jobban, tán még a szél is megütötte, mert nem akarta többé látni a napot. Kisjóska jajgatott: - Jaj, végem van, most jönnek értem a mankusok! - Csak a szülei vigasztaló szavára nyugodott meg. A koccanást pedig megúszta egy kis horzsolással és zúzódással a fején. - Katonadolog, ebcsont beforr, mankusok pedig nincsenek- így vigasztalták. Egy-két nap után Kisjóska teljesen megnyugodott, ugyanúgy játszott a többi gyerekkel, mint szokott, de hiányolta Naca nénit, hogy nem jön, pedig ő nagyon le szerette volna olvasni neki a pontos időt. Háromszor nyugodott le a nap és mikor harmadszor felkelt, azt már a Naca néni nem láthatta, mert meghalt. Kisjóska nagyon sajnálta, mondta is, hogy: - a Naca néni nem is volt rossz és gonosz, akkor miért hagyott itt bennünk? Csak nem a mankusok vitték el? - Nem, nem! - Mondták a szülei. Naca nénit a jó Isten szólította magához a mennyországba, ahol az örök világosság fényeskedik neki és ott a pontos időt sem kell tudakolni, mert nem késik le semmiről, és ha eljön az idő, Ő is feltámad majd, mint minden hívő lélek.

.

Naca nénitől örökölt még utoljára Kisjóska egy zenélő szentképet, aminek óra volt a közepén. Mikor felhúzta a szerkezetet az nagyon szépen muzsikált, az óra pedig mutatta a pontos időt. Mikor ránézett eszébe juttatta Naca nénit, hogy milyen jó asszony volt, akit nem a mankusok vittek el, hanem Ő vitte magával őket a másvilágra. Azzal már senki sem ijesztgeti manapság a rossz gyerekeket. A jó gyerekeket pedig, mint a Kisjóska, nem is kell ilyesmivel rezzegetni.

.

Joepapes

József Attila

Szeretném, ha vadalmafa lennék!

.

Szeretném, ha vadalmafa lennék! Terebélyes vadalmafa; S hogy testemből jóllakhatna Minden éhező kis gyermek Árnyaimmal betakarva. Szeretném, ha vadalmafa lennék S minden egyes árva gyermek, Ha keserű könnye pereg, Felkeresné s könnyeivel Öntözné meg a tövemet. Szeretném, ha vadalmafa lennék, Mi ha majd egykor kiszárad És a tél apó kivágat, Lángjaival felszárítná Könnyeit a bús árváknak. S ha csakugyan vadalmafa lennék, Volna öröm a földön és Sehol semmi bú, szenvedés S a mosolygó fejeket nem Bántaná az elköltözés.

........- József Attila -

.

		TISZTA SZÍVVEL . Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám, se bölcsőm, se szemfedőm, se csókom, se szeretőm. . Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset. Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom. . Hogyha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg. Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök. . Elfognak és felkötnek, áldott földdel elfödnek s halált hozó fű terem gyönyörűszép szívemen. .
	..	1925. március..............................................

.

Egyedülálló microkoptert épített a vasi operatőr

(Képek videóval)

.

Wolf Ferenc (Wolfi), a TV2 operatőre másfél éves projektjének végéhez ért, megannyi utánajárás, műszaki egyeztetés és munkaóra után elkészítette két ismerősével a saját mikro-kopterét, azaz a légi felvételek készítésére alkalmas repülő szerkezetét, az Air Focus-t.

.

A microkopter fényképezőgépet és videokamerát is a levegőbe tud emelni egyaránt - Fotók: Wolf Ferenc

	Wolf Ferenc s kezében az Air Focus A microkopter repülés közben A Jáki Templom oltára, szokatlan szögből Látkép a magasból

A microkopter giroszkópok segítségével vezérli rotorjait folyamatosan az egyensúly végett

.

FORRÁS: VAS NÉPE