Saját fotó
.
Pápai Zoltán - Kikelet.
Megérkeztünk immár a csodás tavaszba,Amely életünkben a kikeletet hozza.
A természet újra éled, kizöldül a határ,
Gyönyörűen csicsereg a sok-sok féle madár.
Sarjadoznak mindenfelé a szép, kövér fűszálak,
Fenn, a magas égben gólyák, fecskék szállnak.
Langyos légben terjeng a tavasznak illata,
E szépséghez foghatót nem láttam még soha.
Apró, pici rügyecskék a fákon sokasodnak,
Őszi elmúlásban sok gyümölcsöt hoznak.
Pompázatos színek a virágos kertekben,
Amelyek illata szétterjeng lelkemben.
Rovaroknak sokasága nyüzsög földön-égen,
Kitartó, víg szorgalmuk lenyűgöz egészen.
Odakinn a réten, melyet átszel a kis patak,
Szép, mezei virágok bontják szirmaikat.
Békák hada kuruttyol a pataknak partján,
Apró halak sokasága cikázik az alján.
Ciripelő tücsöksereg, éneklő madarak,
Jaj, alig vártam már, hogy titeket halljalak!
A tavaszi zsibongás, a szép újjáéledés,
Pompáját leírni ezer szó is kevés!
Felüdülést hoznak megfáradt lelkembe,
Új erőt öntenek dobogó szívembe!
Nekem a szép tavasz legszentebb évszakom,
Amikor a kikeletet őszintén csodálom.
Olyan ez énnekem, mintha álomból ébrednék,
Sok-sok tavaszt megérni oly nagyon szeretnék!
