Árpád-házi Szent Kinga
.
Árpád-házi Szent Kinga (vagy Kunigunda; Esztergom, 1224. március 5. – 1292. július 24.) magyar szent, IV. Béla király lánya, Szent Margit és Boldog Jolán nővére, Lengyelország és Litvánia védőszentje. IV. Béla és Laszkarisz Mária legidősebb gyermekeként született. Tizenöt évesen feleségül ment a Piast házbeli V. Boleszláv lengyel fejedelemhez, akivel szüzességi fogadalmat tettek. Kinga teljes hozományával hozzájárult a tatárok elleni védelemhez, a tatárjárás után pedig adományokkal járult hozzá az ország újjáépítéséhez. Templomokat, kolostorokat építtetett, köztük nagy kulturális jelentőségre szert tevő ószandeci ferences kolostort. Ide vonult vissza Kinga a férje halála után klarissza apácaként. Vagyonát szétosztotta a szegények közt. A kolostor priorisszája lett. 1690-ben avatták boldoggá, 1999-ben szentté. Ünnepe július 24. Kinga fésűjeEgy legenda szerint Kinga a tatárok elől menekült Lengyelországban és a Pieninek-hegységhez ért apácatársaival. Kinga egy szalagot dobott a háta mögé, amiből egy kanyargós folyó a Dunajec alakult amin a tatárok keservesen ugyan, de átjutottak. Ezt követően a fésűjét dobta háta mögé és ebből pedig egy sűrű erdő lett, amin a tatárok már nem tudtak átjutni. | . |
Szent Kinga (1224-1292) . | |
.
*************************************
.
Wieliczka: Árpád-házi Szent Kinga sóbányája
.
A wieliczkai sóbánya Lengyelország egyik legérdekesebb és legismertebb idegenforgalmi látványossága. A közel 800 éves földalatti sókitermelés emlékeit az ország egykori fővárosától, Krakkótól 12 kilométerre találjuk. A 13. században magyar bányászok kezdték a fejtést. A bányát a 15. századtól látogatják az érdeklődők, a vendégek között volt például Kopernikusz, Chopin és Goethe.
.
A wieliczkai sóvidék körülbelül 13,5 millió éve keletkezett, amikor egy bepárlódó tengeröbölben megkezdődött a vízben oldott sók kicsapódása. A vízből kiváló sórétegek és a hozzájuk társuló kőzetek kitöltötték a Kárpátelői Mélyedésnek nevezett területet. A Kárpátok ezt követő kiemelkedését követő intenzív tektonikus folyamatok következtében a sótartalmú üledék eltolódott és felgyűrődött. A sóvidék felső részén a sótömbökből álló zárványok a jellemzőek, a mélyebben lévő részeken összefüggő sórétegeket találunk.
![Forrás: [origo]](http://static9.origos.hu/i/0711/20071124danilowic.jpg) | . | A bánya rövid története . A sóbányászat a 13. századtól 1996-ig folyamatos volt. A kősótelepek kitermelésének megkezdése előtt a felszínen található sós forrásokból eredő víz bepárlásával nyerték a sót (a sókinyerésnek ezt a módszerét már öt és félezer éve alkalmazzák). A felszínközeli források kimerülésével a sós vizet a föld mélyében keresték egyre mélyebb aknákat ásva, mígnem rátaláltak az első kősótömbökre. Magyar bányászok kezdték majd 800 éve a tömbös fejtést, akiket Kinga, Szemérmes Boleszláv lengyel király felesége hívott Lengyelországba. A só, mint értékesíthető áru, folyamatos bevételt biztosított a Krakkóban székelő uralkodóknak. Volt olyan év, amikor éves bevételük egyharmad részét a sóból származó jövedelmek adták. A sóbánya 1772-ben, az ország felosztásakor került osztrák igazgatás alá, majd 1918-tól újra - az immár független - lengyel állam tulajdona lett. |
.
| Árpád-házi Kinga Árpád-házi Kinga 15 éves volt, amikor 1239-ben Boleszláv lengyel király feleségül kérte. A tatárjárás a lengyeleket sem kerülte el. Kinga hazatért, hogy apjától, IV. Bélától kérjen segítséget a nélkülöző lengyel nép számára. Ekkor kapta ajándékba a máramarosi sóbányát Erdélyben. A birtokbavétel jeléül beledobta gyűrűjét egy aknába. A legenda szerint a gyűrűt nem sokkal később az általa alapított wieliczkai bánya egy sótömbjében találták meg. Kinga sajátjaként szerette második hazáját, Lengyelországot. A lengyelek is királynőként szerették és tisztelték. Templomokat, kolostorokat és kórházakat alapított. Férje halála után, bár a lengyelek kérték, hogy vegye át az ország kormányzását, ő inkább Istennek szentelte életét és kolostorba vonult. VIII. Sándor pápa 1690-ben boldoggá avatta, majd 1999-ben II. János Pál iktatta a szentek sorába. |
.
| Világhírű látványosság, világhírű látogatók A wieliczkai sóbánya világhírű idegenforgalmi látványosság. Az utazók már a 15. században látogatták, a mai értelemben vett turizmus a 18. század végén kezdődött meg. Kijelölték a turistaútvonalat, a vendégkönyv pedig kezdett megtelni a látogatók elégedettséget sugárzó bejegyzéseivel. Közöttük volt például Kopernikusz, Chopin, Goethe, I. Ferenc osztrák császár, Sienkiewicz és Prus kiváló lengyel írók, Karol Wojtyla, George Bush amerikai elnök és Czeslaw Milosz költő. 1978-ban felkerült a ma már történelminek számító legelső UNESCO Kulturális és Természeti Világörökség Listára, 1994-ben pedig lengyel történelmi műemlékké nyilvánították. | . | ![Forrás: [origo]](http://static7.origos.hu/i/0711/20071124unesco.jpg) | |
300 kilométernyi labirintus
| Wieliczkába érkezve a bánya bejáratát egy szépen kialakított park területén találjuk. A bányába csak csoportosan lehet lemenni, lengyel vagy angol nyelvű bányászkísérők segítségével. Kérésre magyar nyelven beszélő kísérőt is tudnak biztosítani. A megfelelő öltözék kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy a mélyben átlagosan 14 Celsius-fok a hőmérséklet. A mintegy 2 órás túrához megfelelő cipőről is érdemes gondoskodni. A látogatás végén a 135,6 méteres mélységből már gyorslift szállít minket a felszínre. A bánya kilenc szintből áll, 64 métertől 327 méterig, ahol a legmélyebb pontja található. A föld alatti labirintus több mint 300 kilométernyi járatból és 3000 darab, összesen 7,5 millió köbméter térfogatú kamrából áll. A sóbánya nagyságát jelzi, hogy a turisták által bejárható útvonal a teljesen kitermelt aknák alig egy százalékát teszi ki. | . |
Néhány a mélybe vezető 378 lépcsőből | |
![Forrás: [origo]](http://static2.origos.hu/i/0711/20071124wie5.jpg)
A bánya legszebb kamrái, járatai, földalatti tavai és kápolnái alkotják a turistaútvonalat. Az 1635-1640 között kialakított Danilowicz-akna körzetében elhelyezkedő útvonal 22 kamrából áll, melyeket 2,5 kilométernyi járatrendszer köt össze. Az aknát többször átépítették és mélyítették, két része a lépcsőházi és a felvonó szakasz. 378 lépcsőfokon juthatunk le az I. szintre és kezdhetjük meg a bányalátogatást. A következőkben röviden bemutatjuk a legérdekesebb és legértékesebb kamrákat.
A királynőnek átnyújtják a gyűrűjét tartalmazó sótömböt | . | A 22 kamra közül a legelsőt a nagy lengyel csillagászról, Kopernikuszról nevezték el. A kamra központi részén a tudós sóból faragott szobrát találjuk. A zöld színű sóban kifaragott kamra a speciális, erős gömbfagerendákból készült aládúcolásoknak köszönhetően maradt fenn. A Szent Antal-kápolnán keresztül jutunk el a Janowice-kamrába, melyet a 17. században alakítottak ki. A legszebb wieliczkai legendát (lásd fent keretes írásunkban) mutatja be az itt elhelyezett 6 életnagyságú szobor. Eszerint Árpád-házi Kinga jegygyűrűje csodálatos módon a kősótelepekkel együtt vándorolt Erdélyből Wieliczkába. Az első kitermelt sótömbben megtalálták a gyűrűt, azóta bővelkedik sóban Lengyelország. . 800 méteres séta után érünk el a Szent Kinga-kápolnába, amely 101 méter mélyen található. | |
![Forrás: [origo]](http://static3.origos.hu/i/0711/20071124wie1.jpg)
Egy óriási zöldsótömzs kifejtésével hozták létre 1896-ban. A terem 54 méter hosszú és 15-18 méter széles, a magassága 10-12 méter. A teremben minden szobrot sóból készítettek, látható Az utolsó vacsora, A kánai menyegző és A templomban tanító Jézus. Mint minden lengyel templomban, itt is megtaláljuk II. János Pál szobrát. A kápolnában szentmiséket, koncerteket és egyéb programokat tartanak.
.
Szent Kinga kápolnája
.
A 122 méter mélyen fekvő Varsó-kamrában bálokat, koncerteket, sporteseményeket rendeznek. A vendégeket többek között bár és emléktárgyakat árusító üzlet várja. Az útvonal utolsó kamrája az Izabella-kamra, ahonnan visszatérhetünk a felszínre. A liftek négyemeletesek, minden emeleten 9 fő számára van hely, igen szűkösen: az ajtókat is alig lehet becsukni. A 135,6 méteres mélységből a lift másodpercenként 4 méteres sebességgel repít minket a felszínre, ami izgalmas befejezés a különleges látnivalók után.
.
Forrás: Origó
.
