Liszt Ferenc mai szemmel - popsztárosan, nőfalóként, napszemüvegben
.
Doborjánba, a mai Raidingba kirándultunk. 200 éve itt született Liszt Ferenc. Ez akkor Sopron vármegyei kis falu volt, ma burgenlandi mezővároska, amely Liszt Bayreuthjává akar válni. Nem tudom, mennyire sikerül.
..
Különleges év volt 1811, amelynek október 22. napján Doborjánban meglátta a napvilágot Liszt Ferenc. Hónapokon át egy üstökös fénycsóvája volt látható az égen. Édesapja, a kiválóan csellózó Liszt Ádám itt volt Esterházy Ferenc herceg gazdatisztje, a doborjáni birtok ötvenezres birkaállományát felügyelte.
Szülőhelyére kirándultunk, a Soprontól úgy 20 kilométerre lévő ma burgenlandi Raidingba. Már a település bejövő útja melletti hatalmas fehér Liszt-portré üzeni minden utazónak: ez a XIX. századi zseni szülőhelye.
Itt minden Lisztről szól.
Lisztet körülrajongták a hölgyek | . | A település központján átfolyik egy patak, amely mellé Liszt-parkot alakítottak ki. Nyitott leporellóként követhető végig a patak mentén Liszt élete. Az úton felfestett violinkulcsok vezetnek végig bennünket a hatalmas poszterek mellett, közben németül, angolul, magyarul és japánul olvashatunk az életéről sok mindent. Megelevenedik Liszt, a csodagyerek, Liszt, a körülrajongott, Liszt, a lenyűgöző, Liszt, a virtuóz, de még Liszt, a képszerű is. Ez utóbbi arról szól, hogy nagyon mutatós férfi volt, még idős korában is változatlanul vonzó, ezért rengeteg portré, fénykép és karikatúra készült róla, ami kevés zenészről mondható el. Lépjünk tovább. Vannak képek az élettársairól, a barátnőiről is. A körülrajongott Liszt fellépései során a hölgyek ugyanis magukon kívül voltak az elragadtatástól. Még az is előfordult, hogy valaki elájult. A XIX. századi Liszt-mánia a XX. század popsztárjai körüli kultuszt vetíti előre. De nemcsak fiatal virtuózként rajongtak érte a nők, vonzerejét idős korában is megőrizte. Erről az olvasható Raiding közepén: Pályafutását számtalan szerelmi ügy és kaland kísérte. A művész soha nem volt házas, két asszony azonban kiemelkedő szerepet játszott életében: Marie dAgoult grófnő, három gyermekének anyja, valamint Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegnő, aki Weimarban töltött évei alatt volt a társa. |
Tovább lépve egyszer csak ott áll a tér közepén egy hatalmas, fekete, műanyag Bösendorfer zongora, merthogy az új vállalkozást kiválóan reklámozta Liszt azzal, hogy koncertjei alatt nem mentek tönkre könnyen ezek a zongorák. Tovább menve egy nyomasztó kockaszerű építménynél meg kell nyomni egy gombot, s felcsendül Liszt híres Les Préludes-je. Ott, az utcán. Hallgatjuk a zenét, közben elolvassuk a kiírást, s megtudjuk: A második világháborús oroszországi hadjárattól, 1941-től kezdődően a mű első részének ünnepélyes, fanfáros részét használták a Wehrmacht heti híradójának szignáljaként a győzelmi beszámolók alkalmával. Ez ellen Liszt már nem védekezhetett.
Ennyi mindent megtud a szülôhelyen sétálgató turista a csodagyerekbôl lett zongoravirtuózról, a színpadi sztárról, a nôk bálványáról. Liszt mai marketing csomagolásban, digitalizáltan, az utca közepén.
Mintha minden arról szólna, hogyan lehet - szörnyszülött szóval élve - maisítani Lisztet. Eladhatóvá, fogyaszthatóvá tenni nem olvasó, a konzumcivilizáció emlőin tengődő, műveletlen, csak a képi világra kattanó embereknek. Nem tudom eldönteni: baj-e, hogy itt így, popsztárosan, nőfalóként kapnak információt róla azok, akiket egyébként nem érdekel Liszt?
Az Európai Uniótól erre pályázott, s kapott is nagy pénzt a szülőhely, ebből építették fel a dobozszerű, lélektelenül steril hatalmas hangversenytermet is.
Liszt szülőháza - Fotó: Némethy Mária | . | Burgenlandban a jubileumi év: Lisztomania. Tele van Raiding és a környéke is a plakátjával. Rajta Liszt egy 1860-ban készült portréja, mai napszemüvegben. Az a jubileumi év szlogenje: "Aki szupersztárnak született". A zenei óriás saját korában aratott hatalmas sikerére utal ez a mottó. Az emlékév elnevezéséről, a Lisztomania -ról pedig azt közlik: Liszt kortársa, Heinrich Heine írta le így Liszt németországi fellépéseinek fogadtatását. Micsoda féktelen tapsvihar köszöntötte! Még virágcsorok is hullottak a lába elé! Igazán ünnepélyes és fennkölt pillanat volt, amint a győztes hadvezér rendíthetetlen lelki nyugalommal állt a virágeső közepette, majd bájos mosollyal az arcán kiválasztott egy piros kaméliát a bokréták egyikéből és a mellére tűzte. Számomra ez a jelenség testesítette meg a Lisztomániát. |
De sétáljunk tovább. Be a szülőházhoz, egy fazsindelyes, kúriaszerű épülethez. A bejárat felett német és magyar nyelvű emléktábla. Az utóbbit Liszt hozzájárulásával, jelenlétében leplezték le, a másikat, amely német zeneszerzőnek titulálja őt, nem sokkal Burgenland létrejötte után. Liszt 1886-ban meghalt, ez ellen sem tudott már tiltakozni.
Liszt napszemüvegben - Fotó: Némethy Mária | . | A ház ma múzeum. Belépve jobbra azonnal látszik: magyarok zarándokhelye. Egy szép Liszt-mellszobor mellett a mi trikolorunk egy gyertyán, oldalt sok magyar nemzeti szalagos koszorú. A szalagok feliratai szerint tisztelői vitték oda azokat hazánk tájairól. A múzeumi kiállítás elsősorban Liszt gyermekkorával foglalkozik, a család történetével. A falakon Liszték életéhez kapcsolódó magyar urak portréi, dokumentumok a korai sikerekről, az első zongorájához hasonló zongora, kották. Az egyes kiállítási részeket német, magyar, angol és japán nyelvű lapokon ismertetik. Nem foglalkoznak Liszt nemzeti hovatartozásával. . |
.
.
Magyar, vagy nem magyar? (jegyzet)
.
.
Forrás: ***VN*hétvége***
.
