Mozart-opera az Iseumban
.
„Aki a vasárnap esti Mozart-bemutatót végignézte és hallgatta, sohasem felejti el többé az Isis-szentély fényeit. Bizonyára elôször fordult elô, hogy a Varázsfuvolát az egyiptomi istennô szentélyében mutatták be, legalábbis nem tudunk róla, hogy bárhol Európában vagy akárcsak az ókori emlékeket ôrzô Kelet valamelyik városában hasonló környezetben adták volna elô az egyik legszebb Mozart-operát. Ha más varázsa nem lett volna, csupán a természetes környezet, s ha más érdemet nem is dicsérhetnénk, csak a kezdeményezést, akkor is az ôszinte elismerés hangján kellene szólnunk mindazokról, akik a szombathelyi elôadást lehetôvé tették. Itt azonban sokkal többrôl van szó. A nézô önkéntelenül is Bayreuth, Salzburg, Szeged nevére és hírére gondol, a látványos ünnepi játékok színhelyeire, ahova évente ezrek zarándokolnak, hogy a zeneirodalom vagy a színpadi mûvészet legszebb alkotásaiban gyönyörködjenek. S most e nevek mellé – ha csak elôlegezett bizakodással is – odatehetjük Szombathely nevét. Az Isis-szentély fényei ugyan kialudtak az elôadás után, az ókori oszlopok sziluettje beleolvadt az augusztusi éjszakába, az ünnepség igazi fényét azonban mindenki magával vitte.”
...... | Nem fukarkodott a Vas Népe újságírója a dicsérô szavakkal éppen 47 évvel ezelôtt, 1964 augusztusában, A varázsfuvola elsô iseumi bemutatója után (ebbôl idéztünk). Az új kezdeményezés nem csak a sajtót, hanem a komolyzenét kedvelôket is lázba hozta annak idején az országban, és nem csak a 60-as, hanem még a 70-es években is. Ha jól emlékszem, képesek voltunk a családdal A varázsfuvoláért több száz kilométert autózni a mûszakilag meglehetôsen labilis S100-as SĄkodával „csak” azért, hogy némi büki fürdôzés után az Isis-szentélyben végighallgassuk az egyik legnépszerûbb és legszebb Mozart-operát. A városi és a megyei vezetés célja egyébként akkoriban az volt, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékokhoz hasonló, országos és nemzetközi jelentôségû komolyzenei fesztivál alapjait rakják le a nyugati határszélen is. A helyszín kétségkívül parádés volt, az elsô elôadásra pedig a helyi erôk már hetekkel korábban a velemi „edzôtáborban” megkezdték a felkészülést. A határszéli településen, augusztus elején az Erkel kórus Schmidt Mihály karnagy irányításával kezdte meg a próbákat, majd a szombathelyi szimfonikusok is csatlakoztak az énekesekhez Petró János karmester és Kóródy András, az Operaház karnagyának vezetésével. | . |
A délelôttök a Vas Népe beszámolója szerint kemény munkával teltek, délutánonként viszont a zenészek remek túrákat tettek, sôt Petró János még a pisztrángfogás rejtelmeibe is bevezette budapesti kollégáját. De térjünk csak vissza az iseumi elôadáshoz, melyen a helyi balettiskola növendékei is szerepeltek, s ahogy a Vas Népe fogalmazott, már az elsô alkalommal is sikerült teljes értékû zenei élményt, igazi Mozart-produkciót nyújtani.
„Az élményben nagy része volt annak, hogy a színhely kitûnô akusztikája teljes mértékben érvényre juttatta a legfinomabb énekhangokat a lírai szoprántól a méltóságteljesen zúgó basszusokig, a leheletkönnyû pianót éppúgy, mint a csengettyûjáték könnyed közzenéjét.”
Kellemes meglepetés volt a „fôvárosi mûvészek kulturált elôadása”, és ami a legfontosabb, Kóródy András egy kitûnôen „eggyé kovácsolt együttest szólaltatott meg, s mindvégig tökéletesen kezében tartotta az elôadást”, amelyet a zömében szombathelyi közönség szûnni nem akaró tapssal hálált meg.
SaFóKellemes meglepetés volt a „fôvárosi mûvészek kulturált elôadása”, és ami a legfontosabb, Kóródy András egy kitûnôen „eggyé kovácsolt együttest szólaltatott meg, s mindvégig tökéletesen kezében tartotta az elôadást”, amelyet a zömében szombathelyi közönség szûnni nem akaró tapssal hálált meg.
(A források felkutatásában
a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár
munkatársai segítettek.)
.