Gyógyítás füstferedôvel
.
„Domonkos napján 1818. befordultunk a kertek alá. A Szôkeföldi kurián a malom kapuján cédulát láttunk. Magam sem hallottam még róla. Feltettem hát az ókuláriumot és elkezdtem olvasni. Mi ez, uramfia, ki hallott ilyent? Szalai ténsuram azt javalja, a mindenrendü nyavalyában sinlôdôknek és bélpoklosoknak, hogy használják az ô füstferedôjét és menten megtalálják gyógyulásukat. Az is rajta volt a cédulán, hogy aki ezt a curát használni kívánja, az hozzon el magával egy hálósüveget, két mozsdôkeszkenôt, egy lepedôt, egy ágyfedezôt meg egy vánkost, s hogy a férfiak férfiui, az asszonyok asszonyi szolgálattal fognak fogadtatni. A ferdésnek ára is ki volt szabva, mert így olvastam: Egy-egy feredés tesz 6,5 vagy 4 forintot.” Már nem elôször okoz komoly fejtörést számunkra 19. századi krónikásunk, a naplóíró Kozlics Ferenc, akinek a füstferedôrôl készült feljegyzését már hónapokkal ezelôtt felfedeztük a Vasvármegye 1901. január 13-i számában (ebbôl idéztünk). Addig elképzelni sem tudtuk, miként nézett ki a szombathelyi füstferedô, mígnem könyvtári segítséggel rábukkantunk Bencze József Vas megye fizikusai címmel a Markusovszky kórház évkönyvében megjelent tanulmányára. Mielôtt fejtörést okoznánk olvasóinknak is, hangsúlyozzuk, a 19. században a városi tiszti fôorvost fizikusnak nevezték. Szóval Szalai Imre fizikus uramat 1793-ban nevezte ki a megye tiszti fôorvosnak, feladata lényegében a lakosság egészségének felügyelete volt. 1816-ban azonban Szalai gondolt egy merészet, tudomására jutott ugyanis, hogy Párizsban egy Galés nevû orvos feltalálta a füstfürdôvel való gyógyítást, és a feltalálónak nagy sikerei vannak. Kérelmet nyújtott hát be a megye vezetôségéhez, fél év szabadságot kért – addig Bécsben végzett fia helyettesítette –, és ellovagolt Párizsba, hogy kitanulja az új gyógymódot.
A feljegyzések szerint visszaérkezvén, a francia füstferedôs módszert roppant ügyesen keverni kezdte a magyar népi, fôleg dunántúli füstölôs eljárásokkal. Városi engedéllyel, a mai Kisfaludy utca 16. számú házának udvarán megépítette francia mintára a magyar füstferedôt. A fürdôkádakhoz hasonlatos alkalmatosságokat téglából falazták fel, melyeken keresztben pallókat helyeztek el. Az emeletes fürdô alatt három kemencét létesítettek, melybôl füstöt vezettek a kádakba. A „füstölést” követôen a betegekkel egy másik szobában vizet, tejet és itáliai tamarinduatot itattak. Hogy a füstölôbe milyen anyagokat kevertek, azt nem tudjuk, mindazonáltal Szalai uram feredôjének híre hamar bejárta a Kárpát-medencét, csak úgy tódultak a gyógyulni vágyók Szombathelyre az ország minden szegletébôl. A jól jövedelmezô vállalkozást 1820-ban fia, ifj. Szalai Imre vette át, és mûködtette 1824-ig, ekkor azonban az épület leégett. Az ifjú Szalai a füstölôt már nem építette újjá, megházasodott, és Sopronba költözött, így a dagadozott lábakra, bénaságra, podágrára, fekélyekre kifejezetten javallott gyógymód Szombathelyen valószínûleg feledésbe merült.
.
SaFó (Savaria Fórum)
(A források felkutatásában
a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár
munkatársai segítettek.)
.
