József Attila - Születésnapomra
.
.
Harminckét éves lettem én – meglepetés e költemény csecse becse: ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam. Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt. Az ám, Hazám! | Lehettem volna oktató, nem ily töltőtoll-koptató szegény legény. De nem lettem, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem fura ura. Intelme gyorsan, nyersen ért a „Nincsen apám" versemért, a hont kivont | Szablyával óvta ellenem. Ideidézi szellemem hevét s nevét: „Ön, amíg szóból értek én, nem lesz tanár e földtekén" – gagyog s ragyog. Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj - | |
. |
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní
tani!
nem középiskolás fokon
taní
tani!