Színházban voltunk
.
Madách Imre az Ember tragédiája című drámáját néztük meg két felvonásban 15 színben a most átadott szombathelyi Weöres Sándor színházban.
Általános iskolában kötelező olvasmány volt az Ember tragédiája, bevallom többszöri nekirugaszkodás árán sikerült elolvasnom. Akkoriban a drámákat nagyon száraznak, szinte fogyaszthatatlan olvasmányoknak hittem. Most több évtized után arra voltam kíváncsi miként mutat színházi előadásban ez a mű. Tragédiaként élem meg vagy nagy élvezettel fogok áradozni a bemutatott tragédiáról.
A színház sorsát szívügyemnek tekintem, hisz sok munka órát dolgoztam az építkezésen, mely a régi HEMO helyén épült. Belépve az épületbe minden csillog villog, ami egyből szembetűnt az a széksorok kiosztása. Szinte a 280 ülőhely mindegyikére oda volt írva ki adományozta rá a "székrevalót". Oda bent pedig a kárpítozott ülőhelyek karfáján kis tábla jelezte, hogy kinek az adománya.
.
.
Kezdéskor a színpadon egy nagy tenyérben ült Ádám (Szabó Győző) és Éva (Csonka Szilvia), mikor megjelent Lucifer (Mertz Tibor) kinek sugallatára, de az Úr tiltása ellenére leveszi Éva az almát a fáról. Ami elnyerte a tetszésemet a nagy filmvászon, ahova a színek fel lettek vetítve és a szereplők szinte a filmből léptek ki elénk és vissza. A filmjeleneteket előre felvették, ahol az Úr hangja Garas Dezső, a Föld Szellemének hangja pedig Törőcsik Mari. Minden elismerésem Jordán Tamásnak aki nagyszerű színházat teremtett városunknak, naponta kijárt az építési területre, mindent megtett azért, hogy aki betér a színházba az jól töltse az estét. Thália papjai is kitettek magukért ezt az előadást mesterfokon mutatták be, mindenki számára érthetően, a finom Madách-i humort megragadva könnyen érthetővé tették a néhol nehezen érthető filozofikus szöveget. Az előadás végén megérdemelten kapott hosszú tapsot a szereplőgárda.
.
.
Végezetül megelégedve, azzal a tudattal hagytuk el a párommal a színház épületét, hogy ide még többször visszafogunk jönni megtekinteni újabb darabokat a repertoárból. Odakint a minusz 8 fokos hideg próbálkozása sem törte meg lelkesedésünk. Az utolsó mondat melegséget árasztott addig még haza nem értünk meghitt otthonunkba. „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”
.
A képeket a színház honlapjáról hoztam, ahol a képgalérián kívül van még meglepetés a színházzal és a művel kapcsolatban:..... ***www.wssz.hu***
.
.
