Rossz idő - kutyavilág
.
Kitellett az aranyszabadság, megkezdődtek a dolgos hétköznapok. Az első bevetésem nem így képzeltem. A mínusz tíz fokos hidegben a technika is nehézkesen indult. Én pedig úgy, mint akinek a hátát püfölik.
| | .. | A mama mondta is, csak nem mész el dolgozni ilyen morc időben, hisz a kutyát sem szabad kiverni, meg ha kikergetik, még az is minden meleg lyukba bedugja a fejét. Én is punnyadtam volna tovább a jó meleg ágyban. Tényleg hideg volt, hiába fúvattam az ablakra a levegőt nem tudtam levakarni a jeget. Kilencre kellet mennem, nálunk már sütött a nap, ezért szembe fordultam vele, de nem sokat segített. Gondoltam ez annak tudható be, mert éppen részleges napfogyatkozás volt. |
Éppen egy veszélyes művelettel kezdhettem az évet, embereket kellett felemelnem a magasba emelőkosárral. Csavaroztak a torony tetején, nem irigyeltem őket, de muszáj volt nekik is. A főnököm azt szokta mondani: a csirkének nem ám csak a melle húsát kell megenni, van mikor a szárnya húsa jut, azt is el kell fogyasztani. Hát én most megkaptam rendesen, csülköt szopogattam. Ilyen munkákra azt szokták mondani gecimeló, de én nem mondok csúnyákat, csak annyit: kutyavilág! Mert én már megszoktam azt, hogy egész évben kinn dolgozok és a rossz idő után jön a jó. Jó forró cserépkályhára gondoltam, neki vetettem a hátam, már a hideg is elviselhetőbb volt.
.
.
