.
Sümegi Tamás - A fenyők illatában
.
Kémény fújja szürke füstjét éji égnek köntösére,gyermekszemek ragyognak most: betlehemi csillagok. Fény szökött a tél ködébe, szelíd szelek lágy ölébe szórják a fenyők az illatot. Csend van, csak a jászol körül hallatja hangját a hit, ezredévek tanulságát zengi megnyílt ajkatok. És ha tudtok, Jézuskának adhatnátok valamit: nem egyet, de sokkal több bűntelen napot! Isten látja lelkeink s hogy levirágzott a világ, látja, hogyan hervadnak, kik bontogatnak szirmokat. És az ember dühöng s hörögve, fújtatva nekilát emelni ő Bábelénél átkozottabb tornyokat. Ha ez esendőket magadtól nem lököd el, jöjj a magasból, Szentlélek, szívünkhöz közel! Kémény fújja füst ezüstjét éji égnek köntösére, gyermekszemek, ragyogjatok, mint a messzi csillagok! Szökjön fény a tél ködébe, szelíd szelek lágy ölébe szórják a fenyők az illatot!
| ||
| .................................. |
