Apró jelek...
.
Ma olyat tettem amit majd egy tucat hónapja nem követtem el. A család hölgy tagjai szentmisére készültek és hívó szavukra kíséretükre szegődtem, így már mégsem mondhatja senki, hogy farizeus vagyok. Bevallom őszintén, hogy nem vagyok az a misére járó típus, de azért nagyobb ünnepek alkalmából megjelenésemmel megtisztelem Isten házát. A hozzánk legközelebb eső Szőllősi Jézus Szíve plébániatemplomban voltunk karácsonyi istentiszteleten. Megállapítottam, hogy a pár éve épült modern kis templom színültig megtelt hívő lelkü emberekkel.
.
.
A mise végén tiszteletünket tettük a betlehemi istállócskánál, megnéztük a kis Jézuskát a szalmával bélelt jászolban. Valamilyen fokon hatást gyakoroltak rám a látottak, hallottak, mert visszagondolva több apróbb jel is utalt arra, hogy van Isten, jelen van környezetünkben, bennünk él, csak el kell tudni fogadnunk, ha bebocsátást kér. Apró jelnek tekintem, hogy több olyan egyházi dalt is együtt énekeltem a gyülekezettel amit a kántor játszott az orgonán. Sőt a templomból kifelé jövet zsebbe nyúltam és megvásároltam az "Emberhalász" legújabb kiadványát, Isten szolgája Brenner János lapját. Még egy apróság, ami csak úgy spontán jött; a szenteltvíztartó felé vettem az irányt, kíváncsi voltam milyen az az érzés mikor a szenteltvíz megérinti az ujjbegyet és a kart magasba ragadva keresztvetésben teljesedik ki.
.
..
.
Haza érve az ünnepi ebéd után karácsonyi dalokat hallgattam, majd elkezdtem írni ezt a bejegyzést. Gondolkodtam azon mi szépet írjak, de szerintem pontosan elég annyit írni amit a szívem diktál, ezt most nem is próbálom púderezni. Azt érzem, mivel három a magyar igazság és már a harmadik napja vagyok fenn a (blogol) toplistán, ez mégsem lehet a véletlen műve. A jó Isten, aki az univerzumot együtt tartja, megadta nekem azt a csodát, hogy még szebb legyen a karácsonyom.
.
***************************************
***************************************
.
Gárdonyi Géza egyházi karácsonyi dala - Fel nagy örömre...
.