.
Romhányi József: Hal-dal
.
| Egy pontyporonty s egy kiscsuka kiúszott a nádhoz, hátha e kis kaland finom vacsorát hoz. Meg is láttak ott egy ingerlő csalétket, mely a parton ülő horgászban ért véget. - Bekapom! Ez finom falat! - mondta volna a víz alatt a ponty, hogyha a pongyola természet nem teszi némává a halat. - Csak kapd! - biztatta volna menten a közismerten rosszmájú csuka. - Csak a végén meg ne bánd, mert a horgász vele ránt! - És ha kiránt? Kis hal iránt irgalmas a rendes pecás, s még nem vagyok negyvendekás. - Sületlenség! - szólt a márna. - Ki lenyelné, pórul járna, mert aki bekapja az ellenség horgát, annak bizony elvágják a torkát. - Ugyan menj a víz alá! - förmedt rá a ponty -, ilyen olcsó közhelyeket nekem ne is mondj! Be is kapta a csalétket sebtiben, aztán kisült az igazság. Tepsiben. | |
| .. |
.
****************************
Horgászdal
Volt régen egy szóvicc, hogy:
- Meghívnánk fellépni Vámosit, ha lejjebb vinné aZ áray-t.