Tallózás a nyári magazinban
.
A Spanyolnátha művészeti folyóirat nyári magazinjában egy rendhagyó értekezés kötötte le a figyelmemet, mely Moyses Márton életét, munkásságát, költészetét boncolgatja a családfán keresztül a gyermek és tanulóévek, majd hítvallása miatti meghurcoltatásán át egészen tragikus haláláig. Mivel a szerzőkkel azonos városban élek érdeklődve olvastam el a tanulmányt.
.
Le sem is töröljük, hogyha szemközt köpnek,
meg sem is rándulunk, hogyha arculütnek,
ha rá nem döbbenünk, vérünk nem is lázad:
emberségünkön tett legnagyobb gyalázat.
.
Először kiváncsi voltam a Wikipédia mit tud Moyses Mártonról, ahol a következőket találtam:
.
"1941. április 20-án született Nagyajtán. Baróti diákként 1956-ban, a magyarországi forradalom idején, három társával megpróbált átjutni Magyarországra, de eltévedtek, és így kénytelenek voltak visszafordulni. 1960. november 22-én letartóztatták „Holnap forradalom lesz”, „Vörös és fekete reakció” és „Beszélgetés a halállal” című verseiért, és a Szokolay-féle perben hétévi börtönbüntetést kapott. A börtönben, hogy ne tudjanak vallomást kicsikarni belőle, egy cérnadarabbal levágta saját nyelvét, amit ott helyben minden érzéstelenítés nélkül visszavarrtak a securitatés titkosrendőrök.
1970. február 13-án, pénteken, egy évvel Jan Palach prágai és Bauer Sándor budapesti mártíriuma után bement Brassóba a kommunista párt székháza elé, benzinnel leöntötte, és felgyújtotta magát. Rá három hónapra, a baróti kórházban hunyt el őrizet alatt, 1970. május 13-án. A Securitate parancsára minden orvosi ellátást megtagadtak tőle. A titkosrendőrség minden versét és valamennyi fényképét megsemmisítette."
.
.
Buda Botond - Barták Balázs - Tóth Gábor
.
Egy szívekbe vésett életmű nyomában
Rendhagyó tanulmány Moyses Mártonról
.
"Szokványos megközelítésnek tekinthető − bár referencialitás tekintetében kérdéseket vethet fel és kételyeket ébreszthet −, ha egy irodalmi életmű analízisén keresztül igyekszünk közelebb jutni az alkotó személyiségéhez, habitusához. Jelen tanulmányunkban ugyanakkor − előre is elnézést a türelmes olvasótól! − a vakmerőség határát súroló módon fordított megközelítést kívánunk alkalmazni. Egy fiatalon, tragikusan elhunyt költő kortárs visszaemlékezések alapján dokumentálható intellektusa, lelki alkata, feltételezhető személyiségszerkezete és betegségei alapján kísérlünk meg a szívekben elevenen élő, papíron azonban alig létező − részben megsemmisült, részben korai halála miatt meg sem írt − életműre következtetni. Az irodalmi alkotásokat persze korábban is olvasták úgy, mint szerzőjük tünetegyüttesét, közvetlen vonatkozást létesítve az életrajz és a műalkotás értelme között, sőt − mondhatni − a magyar irodalomtudományi gondolkodást a 19-20. században szinte uralta ez a szemléletmód. Esetünkben azonban a vonatkozáslétesítés egyik pólusa, tudni illik maga az életmű, gyakorlatilag hiányzik.
A kérdést, hogy mi értelme van nem létező jelentések, értelmek feltárásának, vizsgálódásaink körén kívül tartjuk. Feljogosít minket erre a kortárs irodalomtudományi szemléletmódok azon axiómája, amely szerint az interpretáció nem más, mint jelentésképzés, jelentésképződés. Ennek fényében világossá válik az is, hogy az értelmezés során soha nem valami létező jelentés-összefüggés képezi gondolkodásunk tárgyát, hanem éppenséggel a világba vetünk valami addig nem létezőt, azaz − Heideggerrel szólva − költőien lakozunk."
.
A tanulmány: ***itt olvasható*** két oldalon
.
