Rémlátomás
.
A fekete kutya a szürkületből amint előbukkant és ácsorogva téblábolt a bal oldali úttestrészen, bevallom őszintén, annyira meglepett, hogy még a fékpedálra sem volt időm rálépni, mert addigra már elhaladtam mellette. Annyiban szerencsém volt, hogy nem mozdult semerre, sem előre sem hátra, mert ha blokkolóra fékeztem volna az autót akkor sem tudtam volna előtte megállni. Ezt a pár másodpercet hátborzongató volt átélni. Először azt hittem rémeket látok, majd mikor megvilágosodött, hogy ez egy sötét eb addig a kínok kínját éltem át, drukkoltam azért, nehogy elinduljon tovább a jobboldali sávba, vagy ha elindul is akkor válassza a visszavonulási útvonalat. Áldom a sorsot, hogy megúsztam egy sötét, nehéz helyzetet. Kicsit megnyugodva a fekete zene nagyjai jutottak eszembe, majd a Hungária együttes Rémlátomás című dala az, ami oldotta bennem a feszültséget.
.
.
