Berzsenyi Dániel
.
Berzsenyi Dániel szobra Niklán, az egykori Berzsenyi-kúria (ma Berzsenyi Emlékmúzeum) kertjében
| | Oh, csermely, arra térsz, látom, Csendes görgedezéssel, Merre az én sohajtásom Repül epedezéssel. . Vedd buzogó könnyeimet Szapora vizeidhez, S vegyítsd bús nyögéseimet Lassú csörgéseidhez. . Vidd el szomorgó zúgással Ama kisded kert felé, S nyögd ki egy fohászkodással, Szívem kinek szentelé. . Tán most is ott múlatozik A rózsák árnyékában, S rólam nem is gondolkozik Kevély nyugodalmában. . Tán habjaid mosogatják A szép tündér lábait, S nem tudja, mint csókolgatják Hív könnyeim tagjait. . Mutasd meg halvány képemet Néki tükröd fényében, Mutasd meg égő szívemet, Mint vergődik vérében. . Mutasd neki, mint hervadok, Szemem miként sirdogál, S mondd, hogy érte ellankadok, Mint egy gyenge virágszál. . Mondd: töltsön kegyes írt sebhedt Lelkemre hív kezéből, Vagy egy szánakozó cseppet Gördítsen szép szeméből. |