Keresztapámtól tanultam az alábbi dalt
.
DIÁK KISLÁNY
.
Diákkislány, napkelet hajnalán, A hárs alatt, vártam rád oly sokat, Ott voltunk boldogok, Hol az öreg Tisza ballagott, Szívtuk az öreg hárs illatát, Egymás karja közt, babám. Emlékszel még? Nyár volt és biztató, A kacajod friss volt és harsogó, A nap úgy ránk sütött, Szívünk mélyén ez úgy átütött, De én nem törődtem semmivel, Benned merültem csak el. Csaták tüze - közénk talált nagyon, Én elmegyek, hazámat nem hagyom, Apáink örökét, Édesanyám édes örömét, Tisza parti házikónk falát, Tisza partján azt a lányt. Az elnyomót - szétszórjuk, mint a szél, Leszünk mi még, egymásé csak ne félj Kettesben újra majd Ott ülünk az öreg hárs alatt, Szívjuk az öreg hárs illatát Egymás karja közt, babám. | |
.................................. |
.
Itt pedig ugyanaz: katt
.