.
Sümegi Tamás. Szelek fia . s jött a Nyugati, zúgott! S egyként felvidultak. Megmérettetett lelkesen, melyikük a legény, melyik lendül által a másiknak peremén. S hozott a Keleti csábos pusztai szagokat, megülte a lombokat, mint betyár a lovat. Vágtáztak a levelek, inogtak jobbra-balra, s elringatták maguk a szédítő ugarba. Majd érkezett a Déli is tengerlehelettel, az üdvös rengetegben koronákig vert fel. Ébredésre hívta a még kedvetlen ágakat, s táncoltak azok is, hogy közöttük áthaladt. De jaj, az Északi! Betört vadul, bőgve, bőszen, sikított, süvöltött, s még hörgött elmenőben. Csonkok, halál és harag meg a csend maradt helyén, aztán sóhajtott a föld... és megszülettem én. | |
. |