'
"Más a szó, más a zene, más a festmény és más a szobor.
A szó körüljár, a szobrot körüljárod, a zene átjár.
A festmény, a zene akkor kell, amikor már kevés a szó."
A szó körüljár, a szobrot körüljárod, a zene átjár.
A festmény, a zene akkor kell, amikor már kevés a szó."
'
"A szó, a zene, a festmény, a szobor nélkül is létezik, de nem él. Halott anyag, ami azonban bármikor életre kelhet. Általad. Ha akarod. A szót, a zenét, a festményt, a szobrot értelmezheted, szeretheted, lehetsz közömbös iránta, elutasíthatod, de nem változtathatod meg. Egyszeri, megismételhetetlen, megváltoztathatatlan. Mégis: mindenkinek, minden kornak más. Neked is más, ha ma nézed, hallgatod, olvasod, és más, ha holnap vagy holnapután. Más, ha gondod van, fáradt vagy, s más, ha örülsz az életnek. Ha nyitott vagy, a szó, a zene, a festmény, a szobor élni segít.
Akkor szép a szó, a zene, a festmény, a szobor, ha megborzongat. Ha azt érzed, hogy hangyák futkosnak a hátadon, amikor hallgatod, amikor olvasod, amikor nézed. Ha katarzist vált ki. De ehhez azonos hullámhosszok kellenek. S ezt neked is akarnod kell. A tuskó nem borzong meg a szótól, a zenétől, nem látja a festményt, nem látja a szobrot. A holt tuskó a szobor anyaga, az élő tuskó a szobornak a témája lehet, de nem
befogadója.
Akkor szép a szó, a zene, a festmény, a szobor, ha megborzongat. Ha azt érzed, hogy hangyák futkosnak a hátadon, amikor hallgatod, amikor olvasod, amikor nézed. Ha katarzist vált ki. De ehhez azonos hullámhosszok kellenek. S ezt neked is akarnod kell. A tuskó nem borzong meg a szótól, a zenétől, nem látja a festményt, nem látja a szobrot. A holt tuskó a szobor anyaga, az élő tuskó a szobornak a témája lehet, de nem
befogadója.
Más a szó, más a zene, más a festmény, más a szobor."