Riport Sári Ignáccal
Szombathely a vitorlázórepülés egyik hazai fellegvára volt. Mondják, Mangliár doki Góbéjával néha bebólintott a Wesselényibe, megnézendő, bezárta-e a lakásajtót. A városi legendák tartósulnak, a tények felejtődnek.
Sári Ignác canberrai lakos a tények embere. Már csak azért is, mert a szombathelyi vitorlázórepülés megszületésének egyik szemtanúja és aktív résztvevője volt. Így aztán roppantul izgalmasan alakultak ifjonti évei. Ám mire a felcseperedő kisrepülős karriert futhatott volna be, már Ausztráliában élt.
A férfi 85 éves, mind szellemileg, mind fizikailag friss, fiatalos. De ez nem számít csodának ott, ahol a munkának igazi rangja van és még meg is fizetik. Mindazonáltal hiányzott neki az óhaza, s amint tehette, jött. Nem volt ez könnyű, de esetében előnnyé lett a korai disszidálás, ahogy akkor mondták.
A kádári rendszer sem az ötvenhatos, sem az azutáni bűneit nem tarthatta nyilván, ezért az elsők között kapott útlevelet a a forradalom leverése után. Két dolgot láttam: nagy fejlődést és morózus embereket. Lakótelepek épültek, és az is tetszett, hogy mindenkinek volt munkája, ez a legfontosabb dolog. De az emberek azt mondták, hogy sok a besúgó és nem utazhatnak.
- A második világháború alatt lett vitorlázó-repülő tanuló. Akkoriban Szombathelyre mint célpontra egyre jobban felfigyeltek a szövetségesek. Érződött ez?
- Biztosan, bár ezt akkor így nem tudtam, 17 évesen más érdekelt. A kereskedelmibe jártam, voltak berepülések a város fölé, de nem bombáztak. A sulit Kőszegfalvy Flórián vezette, Andorffy Márton osztályfőnökösködött. Szigorúan fogott minket, untam kissé a tanulást. Beszélték, hogy indult egy vitorlázóklub, oda várnak fiatalokat. Jelentkeztem. Újperintben volt a repülőtér, fahangárban álltak a gépek. Eleinte a földön gyakoroltunk egy zöglingen, aztán megbámulhattuk a nagy slágereket: a Tücsök, a Cimbora, a Pilis, a Vöcsök típusú gépeket. A magyar vitorlázórepülés már akkor világszinvonalú volt, eszméletlenül jó kosntrukciójú reppencseket terveztek a magyar mérnökön. Mondtuk is, amikor egy német Messersmith gépet láttunk: Cimbora, ez úgy megy, mint a Vöcsök.
- Az újperinti reptér aztán bezárt, a város a német légierő egyik kiemelt pontjává lett. Hol ciripelt ekkor a Tücsök?
- Mi 42 végén elköltöztünk Vátra, ott egy katonai és egy kiképző reptér működött. A fahangárt is vittük magunkkal. Emlékszem, egy nyolchengeres Buickkal csörlőztünk, majd kaptunk egy motoros vontatógépet. Úgy 15-18-an voltunk a klubban, amit hivatalosan Horthy Miklós Nemzeti Repülőalapnak hívtak. Szántó Géza, Szántó László, Melhoffer Berci, Kornhauser Ottó, Bödör István - rájuk emlékezem. Bödör Pista fia szintén remek repülős lett, ma Amerikában ismert kutató orvos. A vitorlázórepülés kitartott, de amint a háború közeledett, átkerültünk a német gyakorló gépekre. A német vadászok Vátról áttették székhelyüket a szombathelyi reptérre. Itt 30-40 Henkell, illetve Messersmith vadászgépet tartottak éjszaki repülésre. Így a légipark nappal aludt. Az amerikaiak ezt használták aztán ki. Mindössze két Mustang vadásszal 28 gépet lőttek szitává a földön. A németek tanultak a dologból, mert ezután nappal betolták a környező erdőkbe a masinákat. Izgalmas volt: álcáztak, alkonyatkor tankoltak, majd felszálltak bevetésre. Emlékszem egy német tisztre, vagány sárc volt. Kérdezte, hol lehet a városban lányokkal szórakozni. Akkor mindenki sietett, mert nem tudhatta, másnap él-e még.
- Sári úr, ön az egyik élő szemtanúja a nagy bombázásnak.
- Mondhatni páholyból néztem végig az egészet. Azon a napon a Fő téren sétáltam a barátommal és jött a riadó. Úgy volt, hogy a Kőszegi utca sarkán álló Torkos vendéglő légópincéjébe megyünk. De nem, a Kálváriát választottuk, arra már sokan futottak. Felértünk, s láttuk, hogy a bombázók elhúznak a város keleti része felett. Egészen az osztrák légtérig, majd visszafordulnak. Egészen kis magasságon repültek, így mind a kioldott bombákat, mind a rájuk küldött légelhárító lövedékeket, pamacsokat, tisztán láthattuk. Félelmetes és lenyűgöző volt egyszerre: a horizont egy részét kitöltötték a bombázók, robbantak köröttük a pamacsok. Majd kioldották a rakományt és feketéllő pontok százait láttuk zuhanni. Óriási dörej, füst, fémzaj, csikorgott-morajlott a város. Mint amikor egy autó frontálisan ütközik...
Két jelenet élesen megmaradt. A Szily-templom akkora robajjal omlott össze, hogy elnyomta a zajtengert. A másik: egy, a szőnyegből kizuhant bomba telibe találta a víztorony kupoláját. Az mintha bólintott volna, majd egyszerűen eldőlt. Az egész támadás csak pár percig tartott, és a város romokban állt. Lerohantunk a Fő térre. Útközben égő házak, emberi testrészek, sikolyok. A Torkos vendéglőhöz futottunk, de annak a helyén csak egy jókora gödröt láttunk. Akkor ijedtünk meg igazán...
- Amikor bejöttek az oroszok, miként alakult a repülős élete?
- Érdekes, a legnagyobb zűrzavarban is működtek egyes dolgok. Például ment az iskola. Csupán három hónap volt 45-ben a suli, de érettségizhettem. Az oroszok végülis elvonultak, de azért még felrobbantották a repülőteret. Aztán Nagy Árpád és Pogácsás István vezérletével újraindult a vitorlázó repülés a városban. Ott volt a helyem, s ekkor született meg a rekordom a Vöcsökkel. A szokásos 3-4 perc helyett 43-at töltöttem el a magasban, egy kiváló termiknek köszönhetően. Fantasztikus élmény volt, máig őrzöm ezt az emléket. Ez aztán országos figyelmet keltett.
- Igen, de mégsem lett belőle karrier. Miért?
- Egy darabig úgy tűnt, sínen vagyok, egyre-másra végeztem el a tanfolyamokat. A Szántó Lacival mentünk előre rendesen. Aztán elkezdtek mellőzni, nem oktathattam. Irány nyugat, döntöttem el. Gotthárdon 49-ben akadt olyan határszakasz, amire még nem telepítettek aknát. A drótkerítést leküzdöttem, Ausztrália lett a vége. Ott kemény munkával indultam, gépgyárban dolgoztam. Közben angolul tanultam és csak lestem amikor az első, egyheti fizetésből cipőt, zoknit, ruhát tudtam venni. És még maradt egy fontom...
Sári Ignác új hazájában családot alapított, holland nőt vett feleségül. Amikor 1972-ben először hazajött, első dolga volt kimenni a szombathelyi repülőtérre. Egy barátja megkérdezte: mi az, ami ehhez a helyhez köt? Tudod, itt szabadon szárnyalhat az emlékezet , válaszolta.
