A mai nap egyáltalán nem óhajtok emlékezni. Elmélkedek azon, hogy egyáltalán létezik-e olyan gyógyszer esetleg hivatal amely blokkolni, vagy törölni tudja az emlékeket. A CIA, az ÁVH, a 3/3 ügyosztály az emlék blokkolás terén érhetett-e el pozitívumot, tudta-e manipulálni az emberi agy működését? Az emlékeket sokszor jó lenne kijelölni és a törlő gombbal eltüntetni. Most erős leszek, nem fogok emlékezni se jóra, se rosszra. Minden porcikámat átjárja ez a gondolat, az idegszálaim teljesen ráállnak erre az ügyre, már az ideggyök végződéseim is átiródnak kiadva a parancsot minden sejtnek, minden magnak egészen a 23. kromoszóma párig. Ez a megrögzöttség beleíródott ma a génjeimbe. Teljesen közömbös leszek a kihívások tekintetében is, mégcsak az sem zavar, hogy ma október 6. van és megjelentek a boltok polcain a csokimikulások. A mának élek, csak semmi cécó.
Épp lépni akartam ki a Shopból, mikor megakadt a szemem a Claudián. De gyönyörű...jó lenne egyszer egy tálból csemegézni vele. Miért is ne, nem kell mindig az emlékekkel foglalkozni, mert abból nem lehet megélni és végülis maguk alá gyűrhetnek bennünnket, ha nem vigyázunk. Döntöttem, egészen közel léptem Claudiához, már-már látni véltem a szeme alatt a szarkalábakat, de becsületesen el lettek retusálva. Azt láttam, hogy nagyon megbánta a vetkőzést, lehet ebből még hátránya fog származni. Határozott mozdulattal megpördítettem az újságosállványt, szem magasságban szinte minden színes napilap Claudiáról áradozott. Most már nem is akartam annyira. Azon filóztam, hogy egyszer majd jutalomból ő is le fog kopni a címlapról ahogy a Győzike. Csak azért is megvettem egy B betűvel kezdődő napilapot abból a kíváncsiságtól késztetve, vajon mi lehet még a főcím és a címlapfotó mögött, mit tudok kihámozni a sorok között. Találok-e olyan kis betűvel szedett rövid cikket ami hír értékű és feltehetem az internetre, mert már kezd unalmassá válni a blogom. Ezzel a bambulkodással nyitottam ki a kocsi ajtaját, éreztem amint átjár az önbizalom, tágasabb lett a belső tér, színesebb a környék, így feldobódva fütyörésztem hazáig. Most a mammutház is a szebbik arcát mutatta, rámköszöntött a panel. A kanapén átszaladtam a B betűs sajtóterméken, ahol is ráakadtam a cikkre.
Bátaszék
Az utcán sem szabad dohányozni a jövő évtől Bátaszéken,
csak a kijelőlt 12 dohányzóhelyen és annak 5 méteres körzetében.
A város már az idén bevezette volna a rendelkezést,
de nem volt pénze a cigaretta-csikk tartó edények beszerzésére.
Kinek mi kattanik be erről a hírről? Szerintem pályázatot kellene kiírni, még pedig azon okból kifolyólag, hogy ennek a híres városnak legyen még egy híres dala. Nagy szám lenne.
Híres város Bátaszék,csókra termettek a szép lányok.
Minden asszony lánya szép,így hát én se sokat tréfálok.
Ránéztem egy legényre a szívem feldobogott ő érte.
Bátaszéki állomás a csók nem is olyan fene rossz szokás.
/:Az a legény vessen ugyan magára,aki átjár udvarolni Bajára.
Arról híres Bátaszék,minden édesanya lánya szép.:/
Bátaszéki lány vagyok sej,haj kint lakom az alvégen.
Régi rózsám elhagyott,nem baj van helyette más nékem.
Bátaszéken szép szokás,egymást éri a szerelmi vallomás.
És a lányok jól tudják,udvarlásnak vége majd a házasság.
/:Belém szeret,megkéri a kezemet,hozzám simul,elrabolja szívemet.
Erről híres Bátaszék,minden édesanya lánya szép.:/
Minden asszony lánya szép,így hát én se sokat tréfálok.
Ránéztem egy legényre a szívem feldobogott ő érte.
Bátaszéki állomás a csók nem is olyan fene rossz szokás.
/:Az a legény vessen ugyan magára,aki átjár udvarolni Bajára.
Arról híres Bátaszék,minden édesanya lánya szép.:/
Bátaszéki lány vagyok sej,haj kint lakom az alvégen.
Régi rózsám elhagyott,nem baj van helyette más nékem.
Bátaszéken szép szokás,egymást éri a szerelmi vallomás.
És a lányok jól tudják,udvarlásnak vége majd a házasság.
/:Belém szeret,megkéri a kezemet,hozzám simul,elrabolja szívemet.
Erről híres Bátaszék,minden édesanya lánya szép.:/
