Az 1960-as évek valamelyikén, valamelyik hónap valahányadikán, amikor kerek évfordulója volt annak a napnak, mikor a kunszentmártoni barátját végzetes lövés érte Oroszországban, a nagypapa ezen a napon nem mesélt. Csendes gyásznapot tartott. Ugyanúgy kelt mint máskor, csak most mindent körültekintőbben, kicsit hosszadalmasabban végzett, tekintete mély nyugalmat és kifürkészhetetlen ábrázatot öltött. Sokkal hosszabban fente a bőrszíjon a borotváját, a bajuszkötőjét is dupla hosszú ideig hagyta fenn. Ma a legszebb sötét ruhájába öltözött, új fehér inggel, az ingujjba mandzsettával, a kabát alá lajbit is vett fel és a lajbizsebbe betette az ezüstóráját, ezüst lánca a gomblyukba volt rögzítve. S végül majdnem térdig érő fekete bőrcsizmát húzott, amit előtte legalább fél óráig suvickolt. A mai nap kalapot is tett, a szalag mellé kakas tollat tűzött. Most lerakta a kalapot a sublat szélére, majd lehajolt és kihúzta az alsó fiókot, amiben a kincseit tartotta. Elővette a gránát tépett imakönyvet, végigforgatta az utolsó lapig. A gyöngy betűkkel írt levelet amin az ima volt hosszan nézte, majd összehajtogatva becsukta az imakönyvet, szívéhez szorította egy két másodpercig. Ránézett az ingaórára a falon, arra amit a bárónőtől kapott ajándékba, azután vissza tette az imakönyvet a helyére és visszatolta a sublatfiókot. Elővette zsebóráját a lajbizsebből és tudtuk, hogy elérkezett az idő. Ránéztem a papára, közben annyit mondtam, hogy akkor a 49-re hajtom, ott a legtisztább. A nagypapa biccentett, hajtsd a 49-re, ott tiszta. Bekapcsoltam az Orionette rádiót, ráhangoltam a negyvenkilenc méteres rövidhullámra, ahol az ötödik sípszó után bejelentkezett a Szabadeurópa rádió és a rövid hírek után következett a "Szívküldi" kívánság műsor. Megérkezett a szomszédból a Naca néni a fiával, ők is hallották mikor a bemondó a következő nótát egy Vas megyei kis faluba küldi, valamint Kunszentmártonba a barátja hozzátartozóinak szól majd a dal egy bajtárstól és még Oroszországba Orelba a bárónőnek is küldi egy volt hadifogoly a Kálmán. Ezt az adót akkoriban nem szabadott hallgatni csak stikában, senki nem tudhatott róla, de Naca néninek hála másnap a faluban mindenki tudta, hogy melyik dalt küldte a faluba a Szabadeurópa, kinek és miért. Ez a dal szólt akkor. Szólt még az első világháború és a második világháború hősi halált halt áldozatainak emlékére is.
