Újra összetalálkoztam kedvenc presszómban az öreg bágerossal. Mivel nagyon siettem, arra kért csak az anekdotái közül hallgassak meg egy párat. Szakítottam annyi időt, miért is ne, ennyi még belefér. A vicceket hamar elfelejtem, de most reggel eszembe jutott az egyik, gyorsan megosztom mindenkivel aki számít a figyelmemre.
Még a régi világban, mikor még voltak úrodalmak, a nagyságos úr úgy gondolta kimegy a határba, megnézi, jó lesz-e az idei termés. Felült a János mellé a bakra és lovashintóval elindultak a határba. Kis idő múlva az úraság így szól.
- János beszélgessünk egy picit, de inkább faragjunk rímeket, tudja mit, én kezdem. Hogy hívják a feleségét János?
- Eszternek Uram.
- Jó akkor, hallgassa. Eszter... Eszter, megugrottam egyszer. Persze nem igaz, de rímel.
Most maga következik. Kis szünet után felsóhajt János és megkérdi az urat.
- Nagyságos uram, hogy hívják a feleségét?
- Emerenciának.
- János gondolkodik, gondolkodik és próbálkozik a rímfaragással, majd legyint egyet.
- Látom meg van János, mondja bátran, ne kíméljen.
- Emerencia...Emerencia megugrottam egyszer. Persze nem rímel, de igaz.
