„Miért baj az, hogy nem a két lábamon, hanem gurulva járok?”
Jókedvűen poénkodik akkor is, amikor a betegségéről kérdezik. Ma már tudja, hogy az emberek szeretetből nézik meg az utcán, nem reagál indulatosan. Szerencsés természete van, mert megpróbálja mindennek a jó oldalát tekinteni.
Best: Sokáig még az édesanyja előtt is titokban tartotta a betegségét. Miért?
Lang Györgyi: Féltettem anyát, hogyha megtudja, összeomlik. Aztán amikor romlott az állapotom, már nem lehetett tovább titkolózni, megmondtam neki, és az történt, amire számítottam: összeomlott. Ma már sokkal jobban viseli, néha depresszióba esik – én soha –, ilyenkor azt szoktam neki mondani: anya, nézzük a dolgok pozitív oldalát!
Best: Mi abban a pozitív, hogy nem tud felállni, menni?
L. Gy.: Az, hogy bár tolószékkel közlekedem, teljes életét élek. Jobb helyzetben vagyok, mint mondjuk az, aki nyaktól lefele béna és csak feküdni tud. Én járok színházba, a PA-DÖ-DŐ él és virul, rendszeresen koncertezünk, nemsokára utazom Amerikába. Elmegyek uszodába is, tornázom, gyakorlom a felállást. Miért baj az, hogy nem a két lábamon, hanem gurulva járok?
Best: Nem zavarja, ha az utcán megfordulnak ön után és megnézik?
L. Gy.: Eleinte, amikor segíteni akartak mondjuk ki-beszállni az autómból, indulatosan kikértem magamnak. Ma már tudom, szabad elfogadni a segítséget, jó szándékból, szeretetből jön. Nekem is meg kellett tanulnom a betegségemet kezelni.
Best: Mikor és hogyan tudta meg, hogy sclerosis multiplexe van?
További részletek a BEST magazin szeptember 11. számában.Keresse az újságárusoknál!
