A Sclerosis Multiplex jelenleg gyógyíthatatlan betegség, gyógyszeres és injekciós kezeléssel a mozgásszervi leépülés megállítható
esetleg valamelyes javulás állhat be. Kísérletek folynak őssejtterépás kezeléssel, remélem ez majd segíteni tud az olyan betegeken
is akik már tolókocsiba kényszerülnek. Várjuk a kutatások eredményességét, mivel közeli hozzátartozónk is e kórban szenved.
Jelenleg betaferon (interferon) injekciózással valamennyit javult az állapota, de az igazi az lenne, ha tényleg és véglegesen tudnának
segíteni az SM betegeken.
Multiplex sclerosis
A multiplex sclerosis – az idegrendszer krónikus előrehaladó megbetegedése, amelyik a fiatal és a közép életkorban (15-40 év) jelenik meg. A betegségnek a sajátossága az idegrendszer egyidejű több különböző részlegének a megbetegedése, ami a betegeknél különböző fajtájú neurológiai szimptómák megjelenéséhez vezet. A betegség morfológiai alapjáúl az úgynevezett multiplex sclerosisos plakkok, – az agyvelő és a gerincvelő fehér állománya mielinjeinek (demielinizáció) elpusztúlási gócai, - keletkezése szolgál. A plakkok mérete, rendszerint, néhány millimétertől néhány centiméterig terjed, azonban a megbetegedés előrehaladásánál lehetséges óriási összefolyt plakkok képződése is.
A világon számtalan kísérletet folytattak a MPS őssejtek segítségével történő gyógykezelésére. Ezen a területen, ugyanúgy mint a regeneratív medicína más területén is, több módszertani megközelítés áll fenn. Ezek közül az egyik az embrionális, illetve felnőtt őssejtek felhasználását jelenti az oligodendrociták megkapására laboratóriumi körülmények között, ezeknek az azt követő átültetésével az agy sérült részlegeibe stereotaxikus technika segítségével. Azonban az agy nem minden részlege elérhető az ilyen manipuláció számára. Azonkívül, az allogén sejtek felhasználása esetében elkerülhetetlenül csatlakozik az immunkonfliktus, amelyik képes intenzíven felgyorsítani a megbetegedés előrehaladását.
A Sejtterápiás Intézetben a multiplex sclerosis gyógykezelésére a hemopoetikus és a mezenchimalis nagy dózisainak kotransplantitoját alkalmazzák a neurális őssejtek bőr alá való bevítelével kombinálva. Azonban még ebben az esetben is, eltekintve a mezenchimalis őssejtek immunszupresszív effektusára és a hemopoetikus őssejtek tolerogén hatására, fennmarad az immunszupresszor preparátumok (tacromilus) szedésének a szükségessége.
Klinikai példa. A 33 éves B. beteg hölgy a multiplex sclerosis diagnózisával érkezett be hozzánk, a kifejezett mozgató zavarok stádiumában. A beteg nem tudott önállóan közlekedni, a férje a karján hozta be őt a klinikára. A páciens szervezetében elvégezték a hemopoetikus és a mezenchimalis sejtek nagy dózisainak az átültetését a neurális őssejtek bőr alá történő beültetésével kombinálva, elrendelték a tacrolimus (Prograf) szedését kis dózisokban (3 mg naponta). 3 hónap múlva a betegnél helyreállítódtak a mozgatási funkciók, és nevezett visszatérhetett a munkájához (tanító az alsó osztályokban), kerékpáron járt be az iskolába. Azonban 6 hónap múlva a megbetegedés visszaesett a mielin alapfehérjéjével szembeni antitestek titerének növekedésével a háttérben. A betegnél pótlólagosan sejtátültetést hajtottak végre, a tacrolimus dózisát a napi 6 mg növelték. Jelenleg a páciens önállóan közlekedik, a kezelőorvosa megfigyelése alatt áll.
Sclerosis multiplexes beteg lovagló terápián vesz részt.
