Kis plasztika
A műtőben a szikén megcsillan a fény,
Fehér köpenyben serénykedik a sebész.
A nővér ügyel, míg ő húsos témába vág,
Ujja alatt feszül a bőr és tűnik el a háj.
Tűr a lány, hisz a szépségért szenvedni kell.
Mit ér az élet petyhüdt testtel, kövéren?
Hercegről álmodik, ki jön fehér lovon,
Palotájába viszi egy szép hajnalon.
Zsírt tüntet a sebész, pofikát plasztikáz,
Boldog a lány, arcát nem csúfítja szarkaláb.
Leteszi a sok pénzt, lelke is felüdül,
A bőre feszes, puha, mint szattyán retikül.
2009.08.12. 21:52 Joepapes
Szólj hozzá!
Címkék: vers s.írás
A bejegyzés trackback címe:
https://joebacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr826055140
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
