.
Körutat tett az esperes, kire az volt a kádencia, hogy a kákán is csomót keres, és szörnyen egzaminálta a jámbor papokat, akik útjába estek. Nem lévén egyéb dolga, mint azon törni a fejét, hogy kit hogy akaszthasson meg, mindig tele volt captiosus kérdésekkel, mik annyiban különböztek a találós meséktől, hogy megfejtésüket maga sem tudta.
Egyikbe azzal kötött bele, hogy milyen fa volt az a Sittim fa, amiből Noé a bárkáját készítette. Másikba azért kapcáskodott, hogy édes volt-e vagy sós az a manna, amit a zsidók a pusztában ettek. Majd meg az volt a baja, hogy Ábrahám idejében kinek a képe volt a zsidók pénzeire verve. Volt, akitől azt akarta megtudni, hogy mi történt volna, ha Ádám csak Évát engedte volna enni abból az almából, és maga nem részesült volna benne. S több efféle.
Egyszer betér a csegei paphoz, s előfogva a jóembert, ily furfangos kérdést intéz hozzá:
– Hát tisztelendő uram, mondja csak, mivel keresztelne, ha víz nem volna?
A mi papunk szépen megfogta az esperes kezét, s odavezette az ablakhoz.
A Tisza akkor éppen úgy ki volt áradva, hogy az egész környék tengervíz alatt feküdt, s a ludak úszkáltak a paplak sövénye előtt.
– Nézze kigyelmed, nagytiszteletű uram – mond a pap –, vizünk van, hála Istennek, elég
– Igen, de ha nem volna? – Bizony jó volna, ha nem volna; de mikor ott is van, ahol nem kellene. – Igen, igen! De hát tegyük fel, ha éppen nem volna? – De nem tehetjük fel, mert éppen kapum előtt folyik a Tisza. – És hát ha a Tisza nem volna? – Akkor merítenénk a kútból. | . |  |
– Ugyan értsen meg kegyelmed: ha az egész világon nem volna semmi víz, mivel keresztelné a szülötteket?
– Megkeresztelném őket borral.
– És hát ha bor sem volna?
A pap szemébe nézett az esperesnek.
– De uram, ha bor nem volna, nem is lennék én akkor csegei pap.
.
