... | Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra, Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne. . Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik, Pihen a komp, kikötötték, Benne hallgat a sötétség. . De a kocsma bezzeg hangos! Munkálódik a cimbalmos, A legények kurjogatnak, Szinte reng belé az ablak. . „Kocsmárosné, aranyvirág, Ide a legjobbik borát, Vén legyen, mint a nagyapám, És tüzes, mint ifju babám! . Húzd rá cigány, huzzad jobban, Táncolni való kedvem van, Eltáncolom a pénzemet, Kitáncolom a lelkemet!” . Bekopognak az ablakon: „Ne zugjatok olyan nagyon, Azt üzeni az uraság, Mert lefeküdt, alunni vágy.” . „Ördög bújjék az uradba, Te pedig menj a pokolba!... Húzd rá, cigány, csak azért is, Ha mindjárt az ingemért is!” . Megint jőnek, kopogtatnak: „Csendesebben vigadjanak, Isten áldja meg kendteket, Szegény édesanyám beteg.” . Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat, Végét vetik a zenének S hazamennek a legények. . (Szatmár, 1847. augusztus.) | . | Petőfi mentében
. . . .
. Petőfi verse humoros japán szinkronnal
| |