Az ikrek
A Lajos kicsalogatta a hangokat a szépségből.
.
| Alig várta a nagy darab, éltes ember, hogy végre láthassa a portékát. Ahogy volt kalapban, cipőben, fiatalos mozgással ott termett a harmonika ajtónál és benyitott a kisszobába. Szemügyre vette a helyiséget. Észrevette egyből, hogy a virágos tapétát magában mintás világos falvédő váltotta fel. Tekintetével körülpásztázta a szoba belsőt, nem sokat kellett keresgélnie azt, amiért oly hosszú utat tett meg, sietett nagyon, hogy először ő próbálhassa ki. Felcsillant a szeme mikor rátévedt a szekrény szélénél szépen kicsinosított szépségre. -Hát itt vagy drágaságom?- választ sem várva lehajolt hozzá, megsimogatta, majd mind két kezével alája nyúlt és finoman magához emelte a szépséget. Tett vele pár lépést és egy fordulás után szépen elhelyezkedett vele a forgósszékbe. Ölébe vette, körbeforgatta, végigsimította a mesterien kidolgozott kerekded formákat, majd hirtelen mozdulattal magához ölelte és csókot cuppantott a hátsó fertályára. Gyönyörűnek találta, csettintett egyet, bal kezét végigcsúsztatta a sudár nyakrészen, majd a felső harmadnál lefogta a bundokat. A pengetőt a jobb kezében tartva mint egy rockzenész belecsapott a húrok közé, próbálgatta a hangzásokat, mikor már üveghangokat is sikerült kihoznia a hangszerből, akkor azt mondta: tyűha, ez igen! Ezután következett a Pásztorok, pásztorok című karácsonyi dal. Olyan átéléssel játszotta a Lajos a dalt a fiam készítette gitáron, hogy hatalmas tapsot kapott tőlünk. A vissza tapsolás után következtek azok a dalok mit otthon is mindig eljátszott a tangóharmonikán. . Öreglegény dal. Kalmár Pál - Már megettem a kenyerem javát... . Voltam egyszer én is büszke bálkirály,Jártam én is száz leány után, Téptem annyi rózsát május éjjelén, S mégis egymagam maradtam én. Már megettem a kenyerem javát, De nem tudom, hogy mi a boldogság, Megálltam volna egy kislánynál én is, De hát az élet csak sodort tovább. Az ember mindig akkor látja meg A szerencséjét, mikor elveszett! Öreg legénynek nem való a május, És segíteni ezen nem lehet! Régi vallomások, régi randevúk, Más felé vezet ma már az út, Jobban értik mások, nálam nincs tovább, Jójszakát virágos ifjúság. Már megettem a kenyerem javát,... ...És segíteni ezen nem lehet! . . . Amit valamikor ez a Pacsirta rádió lejátszott azt a Lajos is elzenélte. Mivel öreglegény volt a kedvenc nótáját a "Megettem a kenyerem javát " című dalt adta elő elsőnek. . . - Na Lajos elég legyen már, mert mi is szeretnénk muzsikálni!- szólt rá a sógornője. Az ikertestvére az Anti (a keresztapám) máris rángatta kifelé a Lajost a forgószékből, hogy átvegye tőle a gitárt és pengessen egypár szép melódiát. | |
| ................ |
 |  |
| Lajos bátyám aki először próbálta ki a fiam saját kezűleg készített gitárját. | A keresztapám is csak dicsérő szavakkal tudta illetni a hangszert. |
Az ikrek olyan egyformák voltak mint két tojás. A kívülállók nem tudták melyikük az Anti és melyikük hallgat Lajos névre, éppen ezért a faluban csak Antilajosnak hívták őket. Kiskoromban én sem tudtam őket magkülönböztetni, de később észrevettem, hogy a Lajos arcán van egy borotva vágásos heg. Megfigyeltem és a hegesarcút nem szólítottam keresztapámnak. Egyszer felhívta őket Friderikusz Sándor, mikor iker párokat keresett a show műsorába, de nem vállalták, pedig a Sándor helikoptert küldött volna értük Ölbőre. Pár éve meghalt a Lajos és nemsokára követte őt a keresztapám is. Csudálatos dalokat muzsikálnak a mennyei zenekarban. | |
| ............... |
