ID. RUBIK ERNŐ
GÉPÉSZMÉRNÖK, REPÜLŐGÉPTERVEZŐ

Életének 87. évében, 1997. február 13-án elhunyt a mindenki által tisztelt és szeretett Rubik Ernő, a magyar sportrepülés világszerte ismert és elismert legtermékenyebb és legeredményesebb repülőgéptervezője. Utolsó útjára sokan elkísérték a Kerepesi temetőbe, ahol Endresz György és Bánhidi Antal nyughelye közelében helyezték örök nyugalomra.

Munkásságát számos visszaemlékezésben méltatták. Május 15-én az esztergomi Tudomány és Technika Házában is emléktábla avatással tisztelegtek emlékének, s egy kiállítás is szemléltette tevékenységét. Ugyanekkor az Esztergom városában a repülőgépgyártás beindításának 65. évfordulójáról is megemlékeztek. Az emlékülésen előadásokkal méltatták az elhunyt Rubik Ernő munkásságát, amely jelentős sikereket eredményezett, elsősorban a vitorlázó repülőgépek tervezése területén.

Rubik Ernő (*1910—†1997)

Rubik Ernő1910. november 27-én született Pöstyénben. Öt éves volt, amikor édesapját elvesztette, aki az I. vh.-ban a harctéren esett el. Családja nagy nehézségek árán taníttatta. A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület (MSrE) munkájába bekapcsolódó Rubik Ernő megismerte a tervező és műhelymunka részleteit, széles körű anyagismeretre, nagy műhelygyakorlatra és a szerkesztési munkák mélyebb ismeretére tett szert.

Rubik Ernő egyik legismertebb iskolagépe volt a Vöcsök,
amelyet 1937-től gyártották, és összesen 361 db-ot
adtak át a repülőkluboknak

A Cimbora iskolagépből 1940-ben 60 darabot gyártottak

A Pilis vitorlázógépből 1938-tól 1944-ig 188 készült

A mai napig megtalálható a repülőkluboknál a híres iskolagép,
az R–26 Góbé. Ezen a típuson sok ezer fiatal sajátította el
a repülés tudományát és lett pilóta

FORRÁS

Még egy éjszaka

/dalszöveg/

Estefelé, ha leszáll az alkony,

Elbúcsúzni jöttem angyalom

Felnézek a fogyó holdsugárra

S tőle kérdem, hogy szeretsz-e még?

Felnézek a fogyó holdsugárra

S tőle kérdem, hogy szeretsz-e még?

Így még téged nem szeretett senki,

Mint ahogyan én szerettelek

Sírig tartó szerelmet ígértél,

Most látom, hogy rongy szavad mit ér

Sírig tartó szerelmet ígértél,

Most látom, hogy rongy szavad mit ér.

Még egy éjszaka, legyen az enyém a fájdalom,
Még egy éjszaka, hallgasd meg utolsó panaszom,
Még egy éjszaka, azután, örökre elmegyek,
Még egy éjszaka s többé az utadba nem leszek.

Megpróbálok nálad nélkül élni, így talán majd elfelejtelek,

Megpróbálok, rólad nem beszélni,

letagadom, hogy szerettelek,

Megpróbálok, rólad nem beszélni,

letagadom, hogy szerettelek,

Így még téged nem szeretett senki,

Mint ahogyan én szerettelek

Sírig tartó szerelmet ígértél,

Most látom, hogy rongy szavad mit ér

Sírig tartó szerelmet ígértél,

Most látom, hogy rongy szavad mit ér.

Még egy éjszaka, legyen az enyém a fájdalom,
Még egy éjszaka, hallgasd meg utolsó panaszom,
Még egy éjszaka, azután, örökre elmegyek,
Még egy éjszaka s többé az utadba nem leszek.

Egy szent ember egy nap Istennel beszélget...
Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen......
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. A szentnek összefutott a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét összefutott a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak `képesség´ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

`A Pokol gyakran itt van a Földön.´

.

.

Karthago- Requiem

.

"Zsolti (Bakucz Zsolt)

Született: 1977. január 10.,
Meghalt: 2009. május 19. Lockenhaus

...elment motorozni és nem jött vissza. Pedig nagyon sokan várnak! Nyugodj békében és fentről vigyázz a családodra!
Hiányzol mindenkinek!"

http://www.gyertyagyujtas.hu

Munkatársamra emlékezve, már most meggyújtottam a gyertyám a fenti honlapon.