Én már ősz vagyok, fűnyírózgatok.
Nem mászok fára, nem kívánkozok.
Itt lenn maradok, arra gondolok,
szökkenni kéne magas ormokon.
Jó itt lenn nekem, leheveredek
hogyha fáradok, internetezek.
Szárnyalok mint sas sziklás bérceken,
Égnek emelem zsibbadó kezem.
Hogyha akarok blogot nyithatok.
Festhetek képet, bármit írhatok.
Nem írtak még le; oly boldog vagyok.
S így feldobódva, fűnyírózgatok.
Joe bácsi
Kiskakaska kukorékolt, nyuszi nagyot ugrott.
Kimerült az eleme, pedig duracell volt.
Kicserélem az elemet meglocsollak Téged.
Nagyon gyorsan add csak ide, amit eddig még nem!
Joe bácsi
Ma este a Lord együttes koncertezik Balogunyomban a futballpályán.
"Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.
Nem siratja senki őt, nem könnyeznek a sírja előtt.
Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt.
Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete!
Vén szemét lehunyva élete megszakad,
Nem indul új útra, pihen a föld alatt."
A szombathelyi együttes egyik legszebb dalát ltt most meghallgathatod.
Íme az együttes himnusza a LORD A VÁNDOR
És a másik legszebb daluk LORD - ANYÁM
Kikötöttem
Végre a sok-sok hányattatás, a vad viharok után épségben kéz és lábtörés nélkül megérkeztem. Boldog vagyok, hogy már így együtt ünnepelhetjük a nagy keresztény ünnepet, Húsvétot. Mindenkit szeretettel köszöntök itt a verses, képes blogomon. Bízom benn, hogy napról napra emelkedni fog a látogatottság. Amit előre igérhetek, hogy távol tartom magam az aktuális politikától, versek, karcolatok, humoros írások fogják szinesíteni blogomat. Arról írok amiről a megitélésem szerint érdemes és az olvasó számára is élvezetes, komoly és vicces témák fogják váltani egymást. A cikkek és írások többnyire Szombathelyhez, valamint Vas megyéhez fognak kötődni.Az olvasáshoz és böngészéshez erőt, egészséget.
Minden kedves látogatónak Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!
Szívélyes üdvözlettel: Joe bácsi!
A mai Vas Népe főoldalán olvastam a Jó reggelt Vas Megye! címü szösszenetben.
" A lány ott ült a templommal szembeni padon, és nézte a torony néma harangját. A szűk utcából előtántorgott egy férfi, egyik kezében zöld üveg, a másikban csíkos rafiaszatyor. Egyik kezével ivott, a a másikkal lazán lóbálta a szatyorba csomagolt életét. Az öreg a lány mellé telepedett, egy darabig hallgatatt, majd amikor a lány csuklani kezdett, nyújtotta az üveget. Víz van benne, ma csak azt iszom, mondta, aztán együtt bámulták tovább a templom tornyát. Bűn, megváltás, feltámadás, újjászületés mormolta az öreg hobó. Sütött a nap, a harangok hallgattak, és szép lassan a zöld üveg is kiürült..."
Nagy Ildikó
Nem hiszem el!
Elhiszem, hogy egy héten hétszer kel fel a nap,
sok-sok ember boldog és még több boldogtalan.
Elhiszem, hogy látni a térben a végtelent,
viszont, hogy ne nyíljék virág, azt nem hiszem el.
Elhiszem, hogy reggel jön a bölcs égi vándor,
tart Keletről-Nyugatra, majd leváltja a hold.
Elhiszem, hogy melegével nem kivételez,
de, hogy végleg letűnjön, azt már nem hiszem el.
Elhiszem, hogy néha kevés a jóból a fényből,
A rosszabb napokra tankoljunk fel reményből.
Tudni kell adni is,ha van miből jó szívvel.
Hogy ne fogadnád köszönettel, nem hiszem el!
Joe bácsi
A Mama vár
Meglátogattuk a Mamát,
de rég láttuk már a drágát.
Várt reánk a kiskapuban,
szép tavaszi társaságban.
Cicácskája volt a vállán,
szemei az unokáján.
Izgett-mozgott a kutyuska,
jöjjön gyorsan a nyuszika.
Kékibolya kivirágzik,
a széncinege is hintázik.
Lengedezik a böjti szél,
a zöld pázsithoz míg mesél.
Itt a nyuszi rátaláltam!
Így kiállt fel kis Balázska.
Nincs boldogabb nagymamánál,
csókolgatja unokáját.
Lenne hosszabb a délután,
miért nincs Ünnep Húsvét után?
Menni kell újra oviba.
Búcsúzzunk el Nagymama!
Szombathely egyik legszebb éke,
neves városunk büszkesége.
A víztorony
Sokszor felkerestelek, mikor fiammal itt kerekeztem.
Találkoztam itt boldog szülőkkel, vidám gyerekekkel.
Daliás torony büszke lehetsz te is,hogy mindenki szeret,
s körbe ölel a közlekedési park nagy-nagy szeretettel.
