"A kincset belül keresd. Amit szemed lát, a világ ezernyi csodája. Bensődbe engedve te adsz valódi életet számára. Ezt üzenjük neki, neked és mindenkinek: kincs az élet, melynek legnagyobb kincse a Szeretet. "

" Hioszi Tatiosz /

.

Emlékszel?
Utolsó beszélgetésünket egy száguldó mentőautó szirénája szakította félbe.
Megijedtem, mint mindig ha valahol a sziréna felhangzik.
Pedig akkor még nem tudtam, hogy számomra és számodra nagyobb veszély nem jöhet, mint hogy elhagyjuk egymást.
Azóta sem feledtem el azt a délutánt.
Egymást átölelve álltunk az utca forgatagában, mintha soha többé nem akarnánk elválni egymástól.
De én egy erőltetett mosollyal kibontakoztam a karjaidból,lágyan megcsókoltalak és fölényes könnyed hangon azt mondtam:
"Ne félj az elválástól. A távollét olyan mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja. A nagyokat fellobbantja..."

Október 15. az ölelés világnapja, a vakok és gyengénlátók napja mellett. Az egyik kereskedelmi rádió több nagyvárosból élő közvetítést adott reggel hattól tíz óráig, mindenkit hívtak egy közös ölelésre, amit jó ötletnek tartok. Persze akadtak minden városban spontán ölelések ezen a napon, nem csak a celebek ölelkeztek nagy csinnadrattával.

Betli duó : Ölelj, ölelj... - dalszöveg

1.
Tegnap még nem ismertelek, nem volt öröm s nem volt remény.
Kívántalak, öleltelek. Álmaimban kigyúlt a fény.
Váratlanul megláttalak. Szerelemre lobbant szívem.
Nincs irgalom, nincs kegyelem. Enyém leszel, hiszem.

Ref.:
Ölelj, ölelj, csókold a szám. Nem kell a csend sem a magány.
Ölelj, ölelj, szoríts nagyon. Az éjszakát Neked adom.
Ölelj, ölelj, csókold a szám. Nem kell a csend sem a magány.
Ölelj, ölelj, szoríts nagyon. Az éjszakát Neked adom.

2.
Megyek hozzád, nem vársz, tudom. Szívem vérem lüktet vadul.
Hajnali szél tépi arcom. De én megyek hivatlanul.

Ref.:
Ölelj, ölelj, csókold a szám. Nem kell a csend sem a magány.
Ölelj, ölelj, szoríts nagyon. Az éjszakát Neked adom.
Ölelj, ölelj, csókold a szám. Nem kell a csend sem a magány.
Ölelj, ölelj, szoríts nagyon. Az éjszakát Neked adom.

Megtisztelt a feladat
becses borítékban súlyos
titkot tarthattam

Feladhattam postán a
tiszta forrásként kezelt
Kun Miatyánkot

Huncut mosollyal kísért
levelére igaz választ
várt a nagypapa

Gesztenye ünnep Velemben

Őrségi tökfesztivál

Szemünk fénye

Amíg nem épült fel a házunk a falu vége felé az Újszeren, addig a nagyszüleimnél laktunk egy kis tavacska partján a Tikszeren, Sárvárhoz közeli falucskában. Imádtam a nagyszüleimet. A nagymamát azért mert nagyon finom süteményeket sütött, a nagypapát pedig azért szerettem, mert rengeteget mesélt. Megengedte fúrás, faragás közben, hogy segítek neki, nem kergetett el miközben megosztottuk egymás búját, bánatát egymással.

Az emlékek bennünk élnek, semmissé tenni őket nem lehet, próbálkozni vele nem érdemes. Néha elementáris erővel törnek felszínre akár a vulkán. Mint a szunnyadó tűzhányó mikor kitör füstölgő, fortyogó robajjal törnek fel a mélyből az emlékképek. Ma nálam vulkán kitörés volt, ellen állni nem tudtam, nem is erőltettem. Mint a hűs patak forrásából ahogy felbuzog a víz, az emlékek épp úgy szakadtak ki a tudat alattiból, arra várva, hogy mások is olthassák vele szomjukat a szépre és a jóra. Nagy, nagy írás kényszer vett erőt rajtam, csak írtam, s írtam, s írtam.