Álom volt csupán az életem
Álom volt csupán, reménytelen,
Álom volt csupán minden szavad,
Nyomában űr marad."
' Tihanyi Márk Az ember ébredése című novelláskötetéből való az alábbi kiragadott idézet, amely szívhez szóló ajánlás után a hátsó borítón lenne elhelyezve. Aki szeretne ajánlást írni vagy szavazni a kiragadott idézetekre az Márk blogján megteheti. |
|
'
'
'
'
'
'
Egy hete beadtam a nyomdába Mathir kéziratát, amiből egy gyönyörűséges novelláskötet készül, remélhetőleg ilyen lesz a borítója, és 20 novellát tartalmaz.
Megpályáztunk szombathelyi önkormányzati segítséget a nyomtatási költségek térítésére, és még szeretnénk néhány hirdetést is betenni a könyv hátuljába, ami szintén a költségeket csökkenti majd.
Ha valaki hirdetni szeretné benne magát, vagy vállalkozását, akkor jelezze priviben, levélben nálam, persze csak a könyv tartalmához illő hirdetést rakhatunk be. /Viagrát semmiképp sem hirdetünk benne!
/
A nyomda ígérete szerint február végére lesz kész.
Az országos könyvkereskedők felé is beindítottuk a csatornát.
Hajrá Mathir!

'
'
'
Én nagyon drukkolok (Mathirnak) Márknak, hogy az első novelláskötete minél előbb megjelenhessen, mert az első könyv megjelentetése mindig a legnehézebb feladat.
'
Ezt átérezve több megfontolásból is úgy döntöttem, hogy a magam módján próbálok segíteni és éppen ezért tettem fel a blogomba a fenti felhívást. Az első megfontolásom, hogy egy kezdőt mindig segíteni kell és ha ez szombathelyi illetőségű mint én, akkor pedig kötelességemnek érzem, hogy ezt az apró cselekedetet megtegyem. Pedig Márkról keveset tudok, csak annyit, hogy a földim jelenleg Pécsen tanul és most vannak az államvizsgái. Megkérem mindazokat akik a kultúrát, az irodalmat magukénak érzik, Szombathelyiek, Vas megyeiek, netán az ország bármely pontján lévők, ha bármiben tudnak segíteni, írjanak a fenti hivatkozásra, de ha ezt hozzám teszik meg én továbbítani fogom Línek, aki szervezi ezt az egész kiadói ceremóniát.
'
GYULAI PÁL
ÉJI LÁTOGATÁS.
'
Három árva sír magában,
Elhagyott sötét szobában;
Zivataros hideg éj van,
Édes anyjok künn a sírban.
«Édes anyám, édes anyám!
Altass el már, úgy alhatnám!»
Mond az egyik s el nem alszik,
Sohajtása föl-fölhallszik.
««Beteg vagyok, édes anyám!
Hol maradtál? Nem gondolsz rám!»»
Mond a másik s jajjal végzi,
A fájdalmat kétszer érzi.
«Édes anyám, gyujts világot!
Nem tudom én, jaj, mit látok!
Harmadik mond, mindenik sír - -
Temetőben mozdul egy sír.
Megnyílnak a nehéz hantok,
Kilép sirból édes anyjok,
S tova lebben a vak éjben,
Haza felé, az ösvényen.
Arca halvány, hangj' a régi,
Fia, lyánya megösméri;
Immár tőle hogyan félne?
Megcsókolják, mintha élne.
Az egyiket betakarja;
Másikat felfogja karja,
Elringatja, elaltatja;
Harmadikat ápolgatja.
És ott viraszt a kis ágyon,
Míg elalszik mind a három;
Majd megindul, széttekinget,
Keresi a régi rendet.
Rendbe hozza a szobácskát,
Helyre tészi a ruhácskát;
Az alvókat hosszan nézi,
Csókját százszor megtetézi.
Kakas szólal, üt az óra,
El kell válni viradóra!
Visszanéz a véghatárral...
Sír megnyílik, sír bezárul.
Oh a sír sok mindent elfed
Bút, örömet, fényt, szerelmet;
De ki gyermekét szerette,
Gondját sír el nem temette.
1866
.
'
1. A fákon a harmat, a nyíló virág,
A távoli fények, ó, de sok hű jóbarát.
Ők annyiszor látták a könnyeimet,
Ha megkérded őket, elmondják neked.
Refr. Az arcomat a fénybe fordítom,
És a perceket én újra számolom,
Nincs már semmi baj,
Mert elmúltak a fáradt éjszakák.
Jöjj velem a fények útjain,
Veled éljem én a boldog napjaim!
Nekünk nyílik majd
Az út mentén a sok kis virág.
2. A völgyek, a rétek, a kék csillagok,
Most boldogan látják, hogy végre én más vagyok.
A szél messze fújta a könnyeimet,
Már mosolygok újra ─ köszönöm neked.
Refr. Az arcomat a fénybe fordítom,...
'
szövegíró : S. Nagy István
zeneszerző : Schöck Ottó
'

'
'
| A fiam a szombathelyi Orlay Kereskedelmi és Vendéglátói Szakképző Iskola tanulójaként sajátította el a kereskedő szakma csínját-bínját. Ennek már több mint tíz éve, bizony, hogy szalad az idő. De most nem dicsekedni akarok milyen jó képesítéssel végzett, inkább arról, hogy iskolás évei alatt, milyen jó barátra lelt a Szakos személyében. Történt egyszer mint a mesében, Ákos pályázatot hirdetett, mivel bővíteni szerette volna zenekarát. Egy alapszerzeményét kellett a pályázathoz áthangszerelni, fő hangsúlyt fektetve a hangzásvilág frissítése terén. A cd lemezen beküldött hangszerelés megnyerte Kovács Ákos tetszését és pár nap múlva érkezett a meghallgatásra szóló invitáló levél. Szakossal, és a fiammal együtt örültünk mi is, hogy ez a csoda bekövetkezett. Amiről sok éjjel álmodott a Szakos, az álom beteljesedett, mert nem csak egy alkalommal, hanem koncertek sorozatával kísérhette Ákost. Saját dalaival pedig beírhatta magát a zenei élet nagy lexikonába. | |
. . Szakos Krisztián a tüsihajú fiatalember a billentyűknél. A Gondolnék rád című dal szerzője. . Gondolnék Rád /Dalszöveg/ . Folyton folyik a kampány, Zúdul mindenfelől, Jelszó jelszó hátán. A szavakat hazugok rágják, És várják, hogy majd összedőlnek Az ezredéves bástyák. Ha van még valami tiszta Ezen az elveszett világon, Azt máshol nem találom, Csak a lányom szemében látom. De mért ne gondolnék rád? Mért ne gondolnék rád ezután? Mondd, mért ne gondolnék rád? Hogy hol jársz? Hogy mit csinálsz? Nem is kérded, merre visznek, Merre szédítenek, Akik semmiben sem hisznek. Mást se hallasz tőlük, Csak hogy mennyire jó lesz neked, Aztán mentik majd a bőrük. Ha volt értelme annak, Hogy mindeddig kibírtad, A legszebb verset úgyis A fiad szívébe írtad. Hát mért is gondolnék rád? Mért is gondolnék rád ezután? Mondd, mért is gondolnék rád? Hogy hol jársz, Hogy mit csinálsz? Egy asszony szép szavára Szelídebb ember leszek. A gondot hagyom másra. Engem munka vár a kertben, Amíg egy fát ültetek. A harc alábbhagy bennem. De nem felejtek semmit, És kezdeném is újra, Neved szép betűit Ámor homlokomra írta. Hát mért ne gondolnék rád? Mért ne gondolnék rád ezután? Mondd, mért ne gondolnék rád? Hogy hol jársz? Hogy mit csinálsz? Mért ne gondolnék rád? Mért ne gondolnék rád ezután? Mondd, mért ne gondolnék rád ? Hogy hol jársz? Hogy mit csinálsz? . |
'
Első útján minden reggel
Őket köszönti a fény
Ott, a kopár szirt tetején
Márványbőrű, karcsú leány
Régen ölelésre vár
Előtte egy szép ifjú áll
És lép a lány
Megy a fiú felé
Sosem éri el
Az ifjú vár
Kezét nyújtja elé
Mégsem éri el
Csak egy lépés van már köztük
Még sincs számukra remény
Szobrok ők egy szirt tetején
És lép a lány
Megy a fiú felé
Sosem éri el
Az ifjú vár
Kezét nyújtja elé
Mégsem éri el
Csak egy lépés van már köztük
Még sincs számukra remény
Szobrok ők egy szirt tetején
Szobrok ők egy szirt tetején