Az öreg bölcs és a vándor...
Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vetető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva, beszédbe elegyedett vele.
- Milyenek itt az emberek? - tudakolta.
- Hova valósi vagy? - kérdezte vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezte tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd. Korinthusba sem jobb a helyzet.Itt is csupa csalóval, lézengővel, lusta és önző emberekkel fogsz találkozni- mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal késöbb, újabb idegen állt meg a bölcs elött. Őt is az érdekelte, milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénból jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott, barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek!- válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű embereket találsz majd -mondta a bölcs.
A vándor vidáman, fütyürészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában.
Felháborodtan jegyezte meg:
-Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy ilyen kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
-Tudod a világ a szívünkbe tükrözödik . Akinek a szíve gyanúval van tele, mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét a jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál!
.
Leltem a neten
