Balinkó Bimbikéje
Ez a történet a Mesepatak
blogba is be lett jegyezve.
.
- Hallgassátok csak, valami ritka neszt hallottam az erkély felől. - Hívta oda a család többi tagját.
Mindenki nagyon hegyezte a füleit, elért hozzájuk a magas vézna hangon szóló segítség kérés, mely magában hordozta egy kisgyerek, vagy állatti keserves hang egyvelegét. A házigazda járt legközelebb a megfejtéshez, mert a sírósan csivitelő hang után kismadárra gondolt.
- Ez kis zsiba, vagy inkább elkószált naposcsirke, amint az édesanyját keresi. - Vélte a hallottak alapján a feleség.
- Talán kisnyúl,vagy róka tévedhetett az erkélyre, jéé itt van Vuk! - Lelkendezett a négyéves Balinkó. A mama teljesen más véleményen volt.
- Ki ne nyisd az ajtót fiam, ez egy kígyó, ilyen hangot adott nálunk falun, mikor sarokba szorították.
- Jaj mama, ne mondjon ilyen sületlenségeket, ha száz lába lenne ennek a csúszómászónak, akkor sem tudna ide felkapaszkodni! - Szólt rá a családfő.
Az apuka a legnagyobb gondossággal nyitotta ki az erkélyajtót, nehogy zaj keltésével elriassza a jövevényt. Egy kis gombóc siránkozott a ruhaszárító madzagján, majd idegent látva beleröppent a sarokban lévő karkosárba, ahol egy ügyes vetődéssel sikerült megfognia. A világos szobába érve egy kismadár kandikált ki a madarász tenyeréből. Egy aranyos, kékes színű hullámospapagáj. A család minden tagja nagyon örült az új jövevénynek, a pincéből előkerült egy kalitka is, amibe bele lett helyezve a megszeppent madárka. Mindenki más néven szólította, becézte. Az apuka Pampalíninek, az anyuka Pityukának, habár azt se tudták, hogy fiú, avagy leányzó. A név választás során a Rudi és a Mucibaba is szóba került, de a végső szót a család üdvöskéje mondta ki.
| .. | - Legyen Bimbike! - Ajánlotta Balinkó, mely név mindenki tetszését messzemenően elnyerte. Bimbike a család kedvence lett. Balinkó itatta, ellátta eleséggel, és tisztította a kalitkát alkalomadtán. Nagyon szelíd volt a kis madár, rászállt az újjára, a vállán el vissza sétált és szálkapitye haját csípegette. Szinte ugyanúgy lehetett vele játszani, mint egy kiscicával, követte az előtte mozgatott tárgyakat a műanyagpadlón. Mondhatnánk azt is, hogy szemünk fénye lett ez a kis tollas jószág. A szomszéd kanári madarat tartott, és azon nevettünk, miként beszélgetnek, cserfeskednek egymással. Bimbike annyira megtanulta utánozni a kanári madár énekét, hogy aki nem látta, elhitte, hogy énekes madár van az otthonukban. |
Egy napon Bimbike a padlón csemegézett, mikor mezítláb bejött a konyhába Balinkó. A madár egyből kiszúrta és csecsebogyónak nézte a kisújjának körmét. amibe sebtiben belecsípett, mikor a fiú hátra lépett akkor a papagáj elslasszézott oldalra és a másik lábán lévő körmöt spécízte ki magának. Különös tánc vette kezdetét, amit fel kellett volna venni videóra.
Nagyon sokáig együtt élt a család a Bimbikével, a mama megtanította beszélni, persze csak egy két szót mondott, de nagyon jókat derültek rajta. Aztán egyszer csak vendégek jöttek, és őket is lenyűgözte Bimbike tudománya. A nagyszobában a szekrényről Balinkó kinyújtott kezére és vállára szállt. Mindenki játszani akart vele, de egyszer véletlenül a játékos madár eltéveszthette az irányt, mert a nyitva lévő erkélyajtón, huss, elszelelt.
Sokáig néztek Bimbike után, várták, hogy egy forduló után vissza száll a szobába. Talán a szemébe tűző napsugarak vakíthatták el, tájékozódási képességét megzavarva, a család kedvence nem tért többé vissza. Hiába keresték a fűben a fákon, nyomára nem akadt egyikőjük sem.
Pünkösd másnapja volt. Az estharangszó után, a lakótelep parkolója lassan sötétségbe öltözött. A vendégek is rég elmentek és egyszer csak megszólalt Balinkó:
- Ugye apa a Bimbike, most a szemközti ház egyik lakásába kér bebocsájtást, hogy ott is örömet szerezzen a család tagjainak?!
- Fiam, megelőztél, én is ezt akartam Neked mondani! - Mondta a ház ura, közben egy könnycseppet morzsolt el a szeme sarkában.
.
