Karácsony és Szilveszter között a szombathelyi piacon bóklászva belebotlottam egy hajléktalanba. Későn vettem észre, már nem tudtam kitérni előle és lerázni sem akartam, mert egy stencilezett papírlapot nyújtott felém, szerencsében gazdag, boldog újévet kívánva. Megszántam szegény árva lelket, és bukszámba nyúlva az aprót a kezébe nyomva, értéket cseréltünk. A papírlapon saját verseim felirat alatt két vers szerepelt, az első számomra ismeretlen szerzőnek tudható be, míg a második vers szinte teljes egészében a Székely asztali áldás kissé átdolgozott változata.
Azt, hogy megszántam a művész lélekkel megáldott koldust nem bántam meg, mert jókívánsága már az újév első héten bejött. Elém rajzolódott szakállas, kócos alakja, amint észleltem, hogy kettesem lett a lottón.
Itt most teljes egészében megosztom a papírlap tartalmát:
| ..................................... | Ha majd egyik nap valaki megkopogtatja szívednek kapuját, S te kitekintve meghallod egy koldusnak bocsánatkérő alázatát, Adjál neki a szeretetből néhány morzsányi szemet, Mert lehet, hogy az a koldus én leszek. . Ki asztalt terített az égi madárnak, Teríts asztalt szegény árvának. Nyújtsd ki Atyám, nyújtsd ki jóságos kezedet, Adjál a hajléktalannak tápláló kenyeret. Ételből italból bőven legyen részük, Gondviselő Atyám könyörögve kérünk. |
.
