Weöres Sándor - Holdbeli Csónakos /Részlet/
,
Úszom az égen arany csónakon,
az éj homályán én uralkodom,
az eget-földet végig láthatom,
a csillagot tengerbe buktatom.
Szállok a sötét légtenger hátán,
kuszált felhőbe feszül a csáklyám,
ezüst evezőm dalolva csobban,
úszom fekete égi habokban.
.
 | Holdbeli csónakos, örök szerelmem, arany sajkádra vegyél föl engem! Sokat szenvedtem, sokat bágyadtam, a sötét erdőt könnyel áztattam, eleget sírtam a földi porban, ölelj magadhoz a tiszta Holdban. Nem él a földön, akire vágyom, holdbeli csónakos, te légy a párom. Fénylő csónakom szeli az éjet, legszebb csillagom, szeretlek téged, egyedül vagyok, vágyódom érted, enyém leszel majd, ha a tavasz éled. Mellém ültetlek szép csónakomba, eleget sírtam a földi porban hajad az eget aranyba vonja, ölelj magadhoz a tiszta Holdban. A lenti bút-bajt mind elfelejted, A lenti bút-bajt mind elfelejtem, fejed örökre vállamra ejted, fejem örökre válladra ejtem, fejed örökre vállamra ejted. | ||
| Weöres Sándor | - Kaszás Attila - Szinetár Dóra | ...... |
.
.
