Máté Péter : Egyszer él az ember (Zoránnal)
/dalszöveg/
| Kinn a ker/e/tben a nyíló kis virág A tavasz idején sose tudja mi a tél Semmiből lett apró selymes ág A jelen múló dicsfényének él Minden ember a földön a mában él Ám a szívében még ott lapul a múlt De megtalálja a holnap kapuját Ahová a mán keresztül vezet minden út Egyszer él az ember Egyszer látja a napfény aranyát Egyszer lép a folyóba És egyszer ér a túloldalra át Ne gondolj a múltra, hóóó Mert az idő tovaszáll Mindig higgy a mában És ő az oldaladra áll Összejön két régi jó barát És annyi kedves percet felidéz Játszanak ők a tegnap húrjain Ám a szemük közben már a jövőbe néz Bárhogy is volt úgy volt szép a múlt És a dallamára emlékezni jó Ám a tegnapi lépteink nyomán Elfedi a frissen hullott hó Egyszer él az ember Egyszer látja a napfény aranyát Egyszer lép a folyóba És egyszer ér a túloldalra át Ne gondolj a múltra, hóóó Mert az idő tovaszáll Mindig higgy a mában És ő az oldaladra áll | ||
| ........................... |
.
