Bele voltam merülve a munkába, épp a Weöres Sándor Szinház nagy reklámtábláját emeltem ki az elé épített állványzat mögül, mikor megjelent citromsárga védősisakban az igazgató. Pár méterre haladt el mellettem, nagyon sajnálom, hogy nem tudtam lefényképezni a masinám mellett, mert irányítottak felülről. Jordán Tamás felnézett és nyugtázta a műveletet én pedig lenéztem rá a kezelőkabinból. Találkozott a tekintetünk, biccentettünk egymásnak, majd a művész úr fürgén a két érkező vendég elé sietett. Semmit nem öregedett, csak azt a fotót sajnálom és a sztorit amiért elugrasztottam a Blikk újság pénznyereményét.

.

Az ominózus szinház építkezés

.

Nincs veszve semmi, jutott eszembe a Nyugatrádió kívánságműsora, gyorsan kértem egy Charlie számot, hátha megnyerem az öt darab kisorsolandó pizzát. Sajnos a pizza sem jött be, nem tudtuk közösen elfogyasztani a zsaluzó brigáddal. A brigád Erdélyből jött, most kezdünk összeismerkedni, nehéz is új emberekkel mit pletyózni, de azért mesélni valójuk nekik is van. Van köztük egy fiatal alacsony termetű szakember, széle hossza egy és talán százhúsz kilósra saccolnám . Tegnap reggel ráköszöntem: Helló Norbi, jóreggelt! Meglepődtem, csudák csudájára rávágta, hogy: CSÓKOLOM!

Na ez az, mi jöhet még, lám-lám ezt is megértem. Ennyire elszálltak volna felettem az évek, már lemagáznak a fiatalok és lecsókolomoznak.

Erről jut eszembe egy anekdóta: Molnár Ferenc egy régi darabját porolták le a múlt század első felében és maga a szerző korszerűsíthette az elavult kifejezéseket. Modernizálta a fiáker szót, helyette taxit írt be, viszont mérges volt, mert elkerülte a figyelmét és benne maradt a szövegben az, hogy "45 éves öregúr". Már akkortájt megfigyelhető volt, hogy lassan kitolódik az öregkor határa, ötven-hatvan esztendős személyeket még egyáltalán nem lehet öregnek tekinteni. Most pedig ráerősít erre a nyugdíjkorhatár emelése. Hogy is van ez, hány éves kornál kezdődik az öregúr, 75-nél avagy 85-nél?