Talán az lehetett az első fontos lépés születésem után, mikor először álltam lábra tettem egy-két tétova lépést az ablakig, ahol megláthattam a nagypapát amint nyelet farag aratásra a kaszába. Majd következett a fontos lépések sorozata gyerekkori játszadozások, az iskoláskor és a szakmaszerzés szép és viszontagságos, de mindenképpen emlékezetes lépései. Az angyalbőrben eltöltött kettő év felejthetetlen szakasza életemnek. A legemlékezetesebb lépés 1977 nyarán volt, mikor úgy döntöttünk a párommal, hogy együtt tapossuk tovább az élet nekünk rendelt, szép hosszú áldott útját. Az esküvő napján a keresztanyám a párom levetett cipőjébe egy papír húsz forintost helyezett, amin egész nap tipegett és végigropta a menyasszony táncot. Mindezt azért, hogy az életben sose legyünk pénz szűkében. Milyen igaza lett, mire kifogytunk volna mindig jött valahonnan pénzmag, sokszor olyan helyről amire nem is gondoltunk. Most év végén egy újabb fontos lépésre szánom el magam. Frissíteni fogom a blogom mégpedig abból a szempontból, hogy olvashatóbb és áttekinthetőbb legyen. 2010- ben már frissülő formában állok a látogatóim és olvasóim rendelkezésére. A következő fontos lépés:Boldog Új Évet kívánni az ide látogató olvasóknak. |
