Elég sűrűn vezet az utam Celldömölkre, munkavégzés céljából. A mai nap is oda tartottam, rutinszerűen száguldottam volna át Nagysimonyi településen, de most a tekintetet magával ragadta a látnivaló és biztos voltam abban, hogy ezt a látványosságot, majd visszafele tartva meg kell örökítenem és be kell raknom a blogomba, ezt másnak ls látni kell nem csak az ott lakóknak és az átutazóknak.
Daruzás Celldömölkön a gáztárolóknál.
SZÜRETI VIGADALOM hírdeti magát a plakáton. Itt hétvégén nagykanállal fognak enni és nem kispohárból fognak inni.
Amerre csak nézünk a községben, minden felől rongy és szalmabábuk köszöntenek ránk. Még a villanyoszlopok is kivannak dekorálva a padokon, a buszváróban a tűzoltószerkocsiról sem hiányozhatnak a mulatságba invitáló szellemes alakok. Dicséret illeti az itt lakókat, hogy így hivják fel magukra a figyelmet, mert aki eddig nem hallott Nagysimonyiról, most több mindent megtudhat róla.
Amit tudok Nagysimonyiról, az annyi, hogy itt született Hajas Ilona tévébemondónő. Akkor mikor csak egy televízió volt nálunk, mi Vasiak nagyon büszkék voltunk Ilonára, mert szépsége és a hangja is csodálatos volt. Sajnos súlyos betegség folytán fiatalon itt hagyott bennünket.
Hajas Ilona életútja
HAJAS ILONA televíziós bemondó
(Nagysimonyi, 1951. január 21. - Budapest, 1989. április 25.)
Pedagógus szülők kései születésű harmadik gyermekeként jött a világra Nagysimonyiban. A nagyobb testvérek és a közelben lakó nagynénje meleg szeretetében nőtt fel. 1956 tavaszától a család Köcskön lakott és iskoláit is itt kezdte, de télen már Pesten folytatta, mivel az 1956-os események miatt Kistarcsára internált édesapját a család innen jobban látogathatta. Tavasszal Inotán fejezte be az első elemit, mivel ott könnyebb munkát kapott az édesanyja.
Másodikban visszaköltöztek Köcskre, ahol szülei tanítottak és időközben édesapja is szabadult. A szülők által vezetett köcski irodalmi színpad és a vegyeskar tevékenységében aktívan részt vett. Szereplésüket több alkalommal nívódíjjal és közönségdíjjal jutalmazták A felső tagozatot és a középiskola első évét a celldömölki Berzsenyi Dániel Gimnáziumban bejáróként végezte, ahol végig kitűnő tanuló volt. A következő esztendőben a jánosházi gimnázium tanulója lett. Itt is kitűnt irodalmi tevékenységével, és kitűnő eredménnyel érettségizett 1969-ben.
Az ELTE magyar-történelem szakára jelentkezett, de édesapja 56-os megbélyegzése miatt nem vették fel. Ekkor a család már Nagysimonyiban lakott és képesítés nélkül ott kezdett tanítani. A következő évben felvételt nyert a pécsi Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakára. A főiskola irodalmi színpadának vezető tagja lett. Részt vett a Péchy Blanka színésznő által indított „Szép magyar beszéd és kiejtés” országos versenyen, ahol 1973-ban Kazinczy-díjat nyert. Ebben az évben született kislánya, Vivien is. Gyermeke apja az irodalmi színpad másik vezetője volt.
Az első években - mivel tanári képesítése is volt - a műsorok bemondása mellett vezette az „Iskolatelevízió” című műsort is. Közvetlen, barátságos természete miatt mindenki szerette. Jó memóriája lehetővé tette, hogy minden konferálását hibátlanul, fejből mondja.
Felfelé ívelt a karrierje azáltal is, hogy az Országos Rendező Iroda szervezésében irodalmi és zenés műsorokat vittek ki Erdélybe, amelyeket ő konferált fel és megírta az összekötő szövegeket. Ez a 80-as években még nagyon merész és úttörő munkának számított.
Nagyon jó sajtója volt, a tévénézők kedvence lett. Megnyerő személyisége miatt számtalan népszerű folyóiratban (Ádám, Fürge Ujjak, Pesti Divat, Magyar Tükör, Film - Színház - Muzsika, Nők Lapja, Képes Újság) készítettek vele riportot.
1980-ban házasságot kötött Szabó Gyulával. Budán, az Újház utcában vettek lakást, amelynek átalakításához sok pénzre volt szükség, amit a közkedvelt Ica vidéki fellépésekkel „termelt” ki. Az életét ebben az időben szinte gépkocsiban töltötte és éjjel-nappal úton volt, hiszen esténként két-három előadást is vállaltak.
Ez az életmód fizikai és lelki egészségét is aláásta. Anyagcserezavarok és látászavarok jelentkeztek nála. „Egyik napról a másikra megvakult. A bajai orvos hozta vissza a szeme világát. Bekerült a belgyógyászatra, mert egyéb gondok is támadtak. Besárgult a szemfehérje, sárgás lett a márványbőre. S közben? Közben élt. Vidáman, röhögcsélve, tréfálkozva. Imádta a társaságot, és szerette, ha imádták. Annál már csak egyet jobban: ha szerették. Minden meg is tett azért, hogy szeretnivaló legyen. Pazarolta magát. Az új ház, a virágok, a kert , a szépen terített asztal – mind-mind önmagáért és a környezetéért volt. Hogy elégedettek legyenek vele. Fontos volt számára, hogy mindent kibír….Azért fogy olyan gyorsan, azért ég olyan nagy lángon….. Kertész Zsuzsa” (Pesti Divat 1989. 1. sz. „A bemondók korán halnak?”
Óriási lelki törést jelentett számára, hogy Vivient férje ellenállása miatt nem vehette magához, aki nem tűrt meg senkit a környezetében a családból. A házassága folyamatosan romlott, az agyonhajszolt életmód ledöntötte a lábáról és többször kórházba került. Beadta a válópert és a kórházi ápolások között a régi lakásába költözött vissza.
Utolsó szereplése az 1988-as szilveszteri műsorban volt. Egészségi állapota rohamosan súlyosbodott. Budapesten, a Fiumei úti kórházban halt meg. A farkasréti temetőben búcsúztatta az őt saját halottjának tekintő Magyar Televízió és kollégáinak, valamint rajongóinak tömege. Végső nyughelye Nagysimonyiban van szülei mellett. Sírhelyét a mai napig ismeretlenek csokrai díszítik.
Irodalom:
Magyar Televízió Arcképcsarnok
Hajas Ilonánál, Nagysimonyiban. In: Vas Népe, 1990. 249. sz. (okt. 24.) p. 4.Sztrányai Györgyné
