Dal- játék!
Mikor a lány rávetette két szép mandulaszemét
Az Idegen tudta, hogy itt a vég; mikor fogta a jelét.
Sötét szemében kigyúlt a fény.
Hagyta, hogy a Jel átrendezze mikrocsipes szoftverét.
Nem baj, ha kiég egy biztosíték!
Odafenn a gépteremben egy vörös lámpa ég.
Szigorúan titkos üzenetet hozott a fényposta.
Feladója a Vörös Bolygó mindenkori Marsallja.
Az Idegen már várta, hidegvérrel kódolja.
Mivel a Föld nevű bolygón egy lánnyal meghitt kapcsolatot teremtett,
Így rendelkezem: Időtlen Időkig száműzetik, haza többet nem térhet.
Begyújtottad a kályhát szívemben, gyere melegedj!
Repüljünk fel ez űrbe, fel a holdra,
Fel a csillagokra.
Útközben a kályha melegít,
Vár minket az élet a móka.
Útközben Te is melegíts!
Marslakók leszünk a Holdon.
Elzárás várna ránk a Vörös Bolygón.
Tél után tavasz, nyár után ősz jön.
Távolságot tartunk a jó öreg Földtől.
TÁVOLSÁG; ami minket összeköt.
Távol a Marstól, a vén öreg Földtől.
Sokáig tartson még e Holdi Gyönyör!
